|
|
Jendrassik György Budapest, 1898. május 13. – London, 1954. február 8. Magyar mérnök, gépészmérnök, feltaláló. A Magyar Tudományos Akadémia tagja. A dízelmotorok és gázturbinák fejlesztése terén ért el kimagasló eredményeket. Dízel üzemű motorjait korának vasúti, közúti és vízi járműveiben is használták. Veszprémben középiskola és szakiskola őrzi a nevét. |
Jendrassik György a középiskolai tanulmányait a mai Vörösmarty Mihály Gimnáziumban végezte (akkor Horánszky utcai reálgimnázium). Egyetemi tanulmányait 1916-ban kezdte meg a budapesti Magyar Királyi József Műegyetem gépészmérnöki karán. 1919-1920 között ösztöndíjasként a berlini műszaki egyetemen tanult, ahol többek között Einstein és Planck előadásait is látogatta. 1922-ben szerezte meg kitűnő minősítéssel a gépészmérnöki oklevelet, és még ugyanebben az évben elkezdett dolgozni a Ganz és Társa - Danubius Gép- Vagon és Hajógyár Rt. Tanulmányi Osztályán. Jendrassik érdeklődése hamarosan a dízelmotorok fejlesztése felé fordult. Több szabadalmat dolgozott ki, amelyekkel a járművekben is alkalmazható kis- és közepes teljesítmény dízelmotorok kifejlesztését alapozta meg. Kétéves fejlesztőmunka után, 1927-ben készült el a Jm 130 típusjellel illetett 12 lóerős motor. Ezt továbbfejlesztve később a két-, négy és hathengeres változatok is elkészültek, amelyek egyik fő jellegzetessége az előkamrás égéstér volt. 1927-ben a dízelmotorok sikerét látva a Ganz létrehozta a Jendrassik Motorszerkesztési Osztályt. A Ganz-Jendrassik motoroknak köszönhetően kezdődött el a vasút motorizálása, de a dízelmotorok a hajózásban és a közúti járművekben is elterjedtek.
Szabadalmai több nagy motorgyár, köztük az akkoriban vezető motorgyártónak számító spanyol Hispani-Suiza és az angol Vickers is megvásárolta. 1934-ben a Hispano-Suiza részére megtervezett egy hathengeres V-elrendezésű dízelmotort. A Ganz Rt. mellett saját irodát is fenntartott, ahol az 1930-as évek közepén elkezdett foglalkozni a gázturbinákkal is. 1936-ban alapult meg vállalkozása, a Találmánykifejlesztő és Értékesítő kft., amely állami támogatást is kapott az 1937-ben elkezdett gázturbina-kísérletekhez. 1938-ban készítette el első működő, 74 kW-os, 21,1%-os hatásfokú gázturbináját. A következő években kifejlesztette a CS–1 típusjelű 735 kW-os teljesítményre tervezett légcsavaros gázturbinát, amelyet a Varga László tervezte RMI–1 X/H kéthajtóműves felderítő és vadászgéphez szántak. A gázturbinával folytatott kísérleteket azonban az égéstérnél jelentkező problémák miatt 1941-ben felfüggesztették, és a repülőgép fejlesztése is elakadt. A légcsavaros gázturbinával párhuzamosan folyt egy kb. 220 kW teljesítményű, közúti járművekbe szánt gázturbina fejlesztése. Ez a CS–1-től eltérően szabadturbinás hajtómű volt, vagyis a kompresszort hajtó turbina és a munkaturbina külön tengelyen helyezkedett el. A második világháború körülményei között azonban a gázturbinákkal kapcsolatos fejlesztőmunka elakadt. 1942-ben a Ganz Rt. vezérigazgatója lett (ezt a posztot 1945-ig töltötte be), de továbbra is foglalkozott tervezőmunkával. 1943. május 14-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1944-ben turbófeltöltőt szerkesztett, de a háborús viszonyok miatt a gyakorlati hasznosításuk nem valósulhatott meg.
A második világháború után a megkezdett fejlesztőmunkáját a kedvezőtlen politikai és gazdasági környezet miatt nem tudta folytatni, ezért 1947-ben emigrált. Rövid ideig Argentínában élt, majd végül Londonban telepedett le. Angliában a Metropolitan Vickers Ltd-nél tovább folytatta a gázturbinákkal kapcsolatos fejlesztőmunkáját, de mellette saját céget is létrehozott.
1954. február 8-án hunyt el.
Kapcsolódó témák:
Forrás: Wikipédia - Jendrassik György
A cikk tartalma felhasználható a GFDL feltételei szerint.
