|
|
Fonó Albert Budapest, 1881. július 2. – Budapest, 1972. november 21. Kossuth-díjas magyar gépészmérnök, feltaláló. A Magyar Tudományos Akadémia tagja. Közel félszáz szabadalma gazdagítja a hazai innovációs tevékenységet. Találmányai gyakran a közlekedéshez köthetők, és meghatározóak manapság is, legyen szó akár vasúti-, vízi-, vagy légiközlekedésről. |
A Fasori Gimnázium elvégzése után a József Nádor Műszaki Egyetemen tanult, ahol 1903-ban szerzett gépészmérnöki diplomát. Az egyetem után Németországban, Belgiumban, Svájcban, Franciaországban és Nagy-Britanniában különféle üzemekben dolgozott. 1909-ben visszatért Magyarországra. 1954-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1956-ban Kossuth-díjban részesült. 1968-tól a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia levelező tagja volt.
Emlékére a Magyar Asztronautikai Társaság 1980-ban megalapította a Fonó Albert-díjat.
Leginkább az energetika területén volt jártas, erre vonatkozott Mechanikai munkatárolás villamos hajtásnál című doktori disszertációja is. Élete során 20 kutatási témában 46 szabadalmat dolgozott ki és nyújtott be. Találmányai között megtalálható az 1923-ban kidolgozott gőzkazán és az 1928-ban szerkesztett újfajta bányászati légsűrítő berendezés. 1924-ben a német Siemens vásárolta meg szabadalmát, ami szállítógépek és vasúti járművek önműködő fék- és menetszabályozójára vonatkozott. 1926-ban elsők között dolgozott ki egy szárnyashajót, amelynek kísérleteibe Kármán Tódor is bekapcsolódott.
A sugárhajtás egyik úttörője, a torlósugárhajtómű feltalálója. E találmányával megelőzte Frank Whittle és Hans von Ohain urakat, mégis általában nekik tulajdonítják a megalkotását.
Kapcsolódó témák:
Forrás: Wikipédia - Fonó Albert
A cikk tartalma felhasználható a GFDL feltételei szerint.
