|
|
Ortvay Rudolf Miskolc, 1885. január 1. - Budapest, 1945. január 2. Magyar fizikus, matematikus, doktor, professzor. Két évig a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem orvoskarára járt, majd ugyanennek az egyetemnek a bölcsészkarán matematikát és fizikát tanult. Tanulmányait a göttingeni egyetemen fejezte be. 1908-ban jött haza; Kolozsvárra hívta Tangl Károly, a kísérleti fizika professzora. Ortvay rövidesen elkészítette a dielektrikumok nyomásfüggésével foglalkozó doktori értekezését, majd két évig külföldön elméleti fizikai tanulmányokat folytatott. A kollokvium rendszerének beindításával komoly lendületet adott az elméleti fizika hazai fejlődésének, a legújabb kutatási eredmények elterjedésének. Sokat foglalkozott az anyag szerkezetével, a relativitáselmélettel és kvantumelmélettel. |
Ortvay a kolozsvári egyetemmel költözött Szegedre, már nyilvános rendes tanárként. Amikor a fizikát forradalmasító kvantumelmélet született-alakult a húszas évek végén, Ortvay szinte naprakészen tudósított erről, de már mint a budapesti tudományegyetem Elméleti Fizikai Intézetének professzora. 1928-tól kinevezése megadta a lehetőséget, hogy megvalósítsa legfontosabb - talán egyetlen - célját: megalapozza a korszerű magyar elméleti fizikát. 1929 őszén megindította méltán híres kollokviumait, amelyeken a legkiválóbb hazai és külföldi előadók jóvoltából szakemberek és érdeklődők a kortárs fizikával ismerkedhettek.
Ortvay szervező munkájának legfontosabb eredménye a kollokviumok megindítása volt. Ezek a két-három hetenként sorra kerülő előadóülések lehetővé tették, hogy a fizika hazai művelői megismerkedjenek a legújabb kutatási eredményekkel. Ortvay különösen büszke volt két tanársegédjére, Neugebauer Tiborra és Gombás Pálra, a későbbi Kossuth-díjas professzorokra. Sokat tett azért, hogy Gombás megkapja a szegedi elméleti fizikai tanszéket. Ortvay keresztül tudta vinni, hogy Tangl megüresedett tanszékét Békésy György kapja meg, de Wigner Jenő és Neumann János hazaköltöztetésével kudarcot vallott.
Ortvay szakmai teljesítménye abban állt, hogy az elszigetelt csoportokból, egyénekből tevékeny fizikusi közeget formált, és ezt bekapcsolta a világ tudományos vérkeringésébe. Ennek a szakmai teljesítménynek eléréséhez munkaeszköze saját személyisége volt, lelkesedése a fizikáért, a fizikai gondolat hatásosságáért.
Jelentősebb művei:
- A kvantumelmélet axiomatikus felépítése Heisenberg, Born és Jordan szerint, 1926;
- Törvényszerűségek az elemek spektrumaiban, 1926;
- Bevezetés az anyag korpuszkuláris elméletébe. 1. rész: Kinetikai gázelmélet. 2. rész: Statikai mechanika. 3. rész: A quantumelmélet alapvonalai, 1927. (Egy jegyzetként 1931; 1935)
- Korpuszkulák és hullámok, 1929;
- Bevezetés a kvantummechanikába, 1931;
- Mechanika. Előadások alapján összeállította Haász István Béla, 1931. (Átdolgozta Péter Gyula, 1-2. kötet, 1942);
- Bevezetés a kvantummechanikába, (egyetemi jegyzet) 1932, (Új kiadás 1940);
- Farkas Gyula r. tag emlékezete, 1933, (MTA emlékbeszédek XXI. 15.);
- Elektrodynamika, (egyetemi előadások), Kidolgozta Haáz István Béla, 1932, (Új kiadás 1938);
- Az egész és rész problémája, 1940;
- A matematika néhány újabb szempontjának fizikai vonatkozásai, 1940;
- Taugl Károly 1869-1940, 1940;
- Galilei és az újkori tudományos gondolkodás kibontakozása, 1942;
- Newton és korunk tudománya, Születésének 300. évfordulója alkalmából, 1943;
- Természetfilozófia, 1943;
Kapcsolódó témák:
