|
|
Békésy György
Budapest, 1899. június 3. - Honolulu, 1972. június 13. Magyar fizikus, vegyész, doktor. 1916 őszén érettségizett 1921-ben vegyész oklevelet szerzett Bernben. 1923-ban Budapesten doktorált fizikából, majd a Postakísérleti Állomáson fizetés nélkül dolgozhatott. Három év telt el, amíg itt mérnöki álláshoz jutott. 1926 és 1940 között mérési módszereket dolgozott ki, több tucat cikket publikált a legfontosabb folyóiratokban. Az 1928-ban avatott Magyar Rádió önálló stúdiójának akusztikai terveit ő készítette. 1935-ben a nagyzenekari előadásokra kiépített 6-os stúdió akusztikai kialakítását is ő tervezte. 1961-ben Nobel-díj kitüntetésben részesült. |
1939-ben az Akadémia levelező tagjává választotta. 1940-ben a Tudományegyetem Gyakorlati Fizikai Tanszékére kapott nyilvános rendes tanári kinevezést, miközben megtartotta akkor már főmérnöki állását a Postakísérleti Állomáson.
A háború után egyéves kutatói ösztöndíjjal Stockholmba utazott. Közben meghívták az Egyesült Államokba, a Harvard Egyetemre; 1947 szeptemberében kiment Amerikába. A Harvard Egyetemen volt pénz rá, hogy Békésy 17 évi munkával nagyszerű laboratóriumot hozhasson létre. 1961-ben megkapta az orvosi-élettani Nobel-díjat.
1966-ban elfogadta a Hawaii Egyetem meghívását, és az érzékszervi tudományok professzoraként kutatta Honoluluban az emberi érzékelés általános törvényszerűségeit, a különböző érzékszervek idegi működésének hasonlóságát.
Békésy megmutatta, hogy a belsőfülben, a csigában lévő alaphártya ugyanúgy feszítetlen, ahogyan a középfület határoló dobhártya az. Így a hangmagasság érzékelése nem történhet az alaphártya rezgésének rezonanciájával. Bebizonyította, hogy a csigában a hang érzékelésekor nem szabályos állóhullámok alakulnak ki, hanem egy - ma úgy mondanánk: nem lineáris - hullám halad végig, amelynek amplitúdója a frekvenciától függően a mintegy 30 mm hosszú járat más-más helyén éri el maximumát. Azt is megmutatta, hogy e hullám csak a gyújtó szerepét tölti be a hangérzetet közvetítő idegsejtek működésében, melyhez az energiát a csigában elektrokémiai források szolgáltatják.
Az emberi hallószerv működésére vonatkozó kutatások jelentős részét, amelyekért végül is Nobel-díjat kapott, Magyarországon végezte az 1930-as években és az 1940-es évek első felében. Az Egyesült Államokban kiszélesítette kutatási területét: a látás és általában minden érzékelés közös tulajdonságait, például az úgynevezett oldalirányú gátlást tanulmányozta.
Kapcsolódó témák:
