|
|
Fényes Imre Kötegyán, 1917. július 29. - Budapest, 1977. november 13. Magyar fizikus. A fizika néhány nehéz, ámde alapvető kérdését feszegető fizikus volt, akinek hatása a fizikusok gondolkodására elsősorban a problémák igényes megfogalmazására való törekvésben érhető tetten. A kvantumelmélet, kvantumfizika, mikrofizika, termosztatika területein tevékenykedett első sorban. |
Fizikusi pályafutását Gombás Pál tanársegédeként kezdte a kolozsvári egyetemen. Gombás távozása után ő lett a felelős az elméleti fizika oktatásáért. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem a háborút követő években Petru Groza politikája jóvoltából nyugodt hely volt, ahol lehetett tanítani. A 27 éves tanszékvezető professzor népszerű alakja volt az egyetemnek, hiszen csaknem egykorú volt tanítványaival, aki magától értetődően adta tovább lelkesedését a kvantumelméletért, az új eredményekért.
1950-re a Kolozsvári Egyetem autonómiája gyakorlatilag megszűnt, és Fényes hivatalos meghívás alapján Debrecenbe költözött. Három éven keresztül a Debreceni Tudományegyetem elméleti fizika tanszékét vezette, majd 1953-ban a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Elméleti Fizika Tanszékére került, és itt is maradt haláláig.
A kvantumfizika valószínűségi értelmezésének kérdésével még kolozsvári éveiben kezdett foglalkozni, és nevezetes cikke 1952-ben jelent meg a Zeitschrift für Physikben. Ebben az írásában a mikrofizikai véletlent objektív természetűnek tételezve a rejtett paraméterekről bebizonyította, hogy azok nem jelenthetnek kibúvót a jelenségek sztochasztikus természete alól. Majd húsz évvel később ezt a nagy feltűnést keltő eredményét hálóelméleti eszközökkel is alátámasztotta. A felkeltett figyelem jele, hogy az 1974-es dubrovniki szemináriumsorozatot a kvantumelmélet elvi kérdéseiről Werner Heisenberg és Fényes Imre vezették.
Munkássága a termodinamika területén legalább ilyen. Eljárást dolgozott ki a termodinamikai mozgásegyenletek megoldására, alapvető eredményeket ért el az egyensúly stabilitásának leírásában, és kiterjesztette a termodinamikai variációs elvet irreverzibilis esetre - ez a Helmholtz-Fényes-elv. Termosztatika és termodinamika c. könyve alapmunkának tekinthető. Legalább ilyen jelentős a Fényes szerkesztésében megjelent Modern fizikai kisenciklopédia (amelynek nagyobbik felét ő írta). És ott van befejezésül A fizika eredete, amely sajnos azok közé a könyvek közé tartozik, amelyet sokan dicsérnek, de kevesen olvasnak.
Kapcsolódó témák:
