|
|
Segner János András Pozsony, 1704. október 9. - Halle, 1777. október 5. Magyar fizikus, matematikus, kémikus, csillagász, orvos, tanár. Segner tudományok iránti érdeklődését Bél Mátyással és Mikoviny Sámuellel Pozsonyban kialakult kapcsolata ébresztette fel, akik akkoriban a bécsi udvar megbízásából Magyarország térképészeti felmérését végezték. Nevéhez fűződik a csillagvizsgáló állomás létrehozása Göttingenben. A fizika világában bevezette a deviációs nyomaték fogalmát. Nevét őrzi a Segner-kerék nevű szerkezet. |
A főiskolai tanulmányokat a debreceni Református Gimnáziumban kezdte 1724-ben, majd a jénai egyetemen folytatta az orvostudományi karon. Orvosi oklevelét 1730-ban szerezte meg, és Pozsonyban el is kezdte az orvosi gyakorlatot. Hamarosan a jénai egyetem magántanárának hívták meg, de 1735-ben már a göttingeni egyetemen adott elő matematikát, fizikát és kémiát 1755-ig.
A göttingeni csillagvizsgáló állomást ő hozta létre. 1755-ben Halléba hívták, itt lett a matematika, a fizika és a csillagászat egyetemi tanára volt 1777-ben bekövetkezett haláláig.
Matematikában sikeres tankönyvei (előadási jegyzetei) az analízis egyes alkalmazásaival foglalkoztak. Ügyes és hatékony grafikus módszereket alkalmazott matematikai problémák megoldására. Ezek foglalata az "Elementa mathematicae et geomatriae", 1739-ben Göttingában kiadott műve.
|
Egyértelműen saját eredményei a fizika területén vannak. A folyadékok dinamikájának tárgyalása során felismerte, hogy az áramló folyadék impulzust hordoz. Ez azt jelenti, hogy az áramló folyadék impulzusváltozása visszahat, erőt, forgatónyomatékot fejt ki a folyadékot tartalmazó csőre. Ezen alapul a közismert Segner-kerék, amit a parkokban az öntözőszerkezetekben használnak. Segner bevezette a forgó merev test jellemzésére szolgáló tehetetlenségi nyomatékot és deviációs nyomatékot. Ezekkel kimutatta, hogy amennyiben egy forgó és haladó mozgást végző merev test, a pörgettyű olyan, hogy a forgástengelye a tömegközéppontján halad át, akkor a forgó és a haladó mozgások egymástól függetlenek. A forgás pedig - a deviációs, vagyis eltérítő nyomatékoknak köszönhetően - olyan tengelyekre tevődik át (a test úgy fordul el), hogy az eltérítő nyomatékok fokozatosan zérussá váljanak. Vagyis felismerte a szabadtengelyek, a "fő tehetetlenségi tengelyek" szerepét. Ezt az eredményét a kortárs Leonard Euler ismerte és felhasználta Segner Specimen theoriae turbinum (A forgó testek elméletének próbája - Halle, 1755) c. értekezésében talált megállapításait. |
|
Kapcsolódó témák:
