|
|
Kempelen Farkas Pozsony, 1734. január 23. - Bécs, 1804. március 26. Magyar fizikus, matematikus. Az ír származású, bevándorló szülők gyermeke tanulmányait szülővárosában Pozsonyban, majd Győrben, Bécsben és Rómában végezte. Filozófiát, jogot tanult, a rézmetszést gyakorolta, de a matematika és a fizika is érdekelte. Alkotásai közül kiemelkedik a sakkautomata, a beszélőgép, és a vakok megsegítésére kialakított domború betűs írógép. |
Sokoldalú tervező és szervező munkái során számos műszaki feladatot oldott meg. Tervei alapján készítették a Pozsony várának vízszükségletét kielégítő vízmerítő gépeket és kútszerkezeteket, a pozsonyi hajóhidat, a schönbrunni császári palota szökőkútjait, és szabadalma szerint a látványos vízesést e parkban. Újabb találmánya volt a gőzkondenzátorral tervezett gőzgép volt, amelyet a bécsi Stubentornál állítottak fel. Buda vízellátásának javítására vízemelőt tervezett két szivattyúval. A Duna partján fúrt kutakból a mai Várbazár helyén felállított lóhajtásos szivattyúk húzták fel a vizet. Kempelen megszerkesztette a gőzturbina ősét és 1788-ban benyújtotta találmányát II. József császárhoz.
Kempelen Farkas tudományos tevékenységétt három alkotása tette emlékezetessé: az Európa által megcsodált sakkautomata, az általa legfontosabbnak tartott beszélőgépe és a vakok számára készített domború betűs írógépe, szedő- és nyomtatógépe.
A fizika szempontjából legjelentősebb eredménye az 1769-ben megkezdett, izomerővel, kézzel működtetett beszélőgépe volt. A már működőképes eszköz 1782-es bécsi bemutatása után Kempelen II. József engedélyével és támogatásával európai körutat tett. 1790-ben, a világon elsőként megszólalt a továbbfejlesztett, valóban beszélő gép. 1791-ben Bécsben jelent meg német és francia nyelven Kempelen legjelentősebb tudományos munkája a "Mechanismus der menschlichen Sprache nebst der Beschreibung seiner sprechenden Maschine" című könyve, amely a beszéd mechanizmusával és a beszélőgép ismertetésével foglalkozott. E könyvvel Kempelen a mintegy két évtized alatt szerzett fizikai, élettani, nyelvtudományi, anatómiai ismereteit foglalta össze. A mai fiziológusok és fonetikusok Kempelen Farkast az élettani hangtan és a kísérleti fonetika tudományos megalapozójának tekintik.
Kapcsolódó témák:
