|
|
Jedlik Ányos István Szimő, 1800. január 11. - Győr, 1895. december 13. Magyar fizikus. 1822-ben avatták doktorrá, majd győri líceumba helyezték. 1831-ben került a Pozsonyi Akadémiára, ahol 1839-ig tanított fizikát, természetrajzot és mezőgazdaságtant. 1839-től kezdve 1878-as nyugállományba vonulásáig a pesti Tudományegyetem Fizika-Mechanika Tanszékének professzoraként fejtette ki tevékenységét. Neve összefonódik a villám delejesség, a dinamó, a szódavíz és az ívfény fogalmával. |
Tanulmányait a nagyszombati és a pozsonyi gimnáziumban kezdte. 1817-ben belépett a Szent Benedek-rendbe, ettől kezdve tanulmányait rendjének iskoláiban folytatta Pannonhalmán és Győrben.
Még győri működése során foglalkozott a "villám delejesség kölcsönhatás" jelenségével, és több évvel megelőzve kortársait, megalkotta villámdelejes forgonyait, amelyekben az álló- és a forgórész egyaránt elektromágneses volt. Ugyancsak ő alkalmazta először a higanyvályús kommutátort is (1829). Jedliknek ezek a készülékei az első elektromágneses forgókészülékek - tehát motorok - voltak.
Legismertebb felfedezése az öngerjesztés elve, illetve az ezt demonstráló egysarki villanyindító, azaz Jedlik dinamója. Ennek műszaki leírásában fogalmazta meg Jedlik 1861-ben - legalább 6 évvel Siemens és Wheatstone előtt - az öngerjesztés (dinamó) elvét. Az ősdinamót Nuss Antal, pesti gépész készítette el Jedlik tervei alapján.
A nagyfeszültségű technika területén is alkotott újat és nagyszerűt: 1863-ban ismertette a "Leideni palaczkok lánczolatá"-t, illetve a feszültségsokszorozás elvét és gyakorlatát, több mint félméteres hosszúságú villamos ívet tudott létrehozni.
Foglalkozott a szódavíz előállításával, "ásványvíz" (savanyúvíz) előállítására alkalmas készüléket szerkesztett. Jelentős eredménye volt az optikai rács, amely karcolt üveglemez; gépével milliméterenként több, mint 2000 vonalat húzott. A Bunsen-féle elemek módosítására is dolgozott ki javaslatot. Elemeit, amelyek úgynevezett papírcellás elemek voltak, az 1855-ben, Párizsban tartott Világkiállításon is bemutatták. Foglalkozott az ívfény előállítására szolgáló szerkezet készítésével, egy ízben Pannonhalmát is "megvilágította".
Kísérletezés mellett tanított és négy magyar nyelvű tankönyvet írt - köztük van az akadémiai nagyjutalommal elismert Súlyos testek természettana (1850) és a Hőtan (1847-1851).
Kapcsolódó témák:
