Eötvös Loránd

Eötvös Loránd

 Buda, 1848. július 27. - Budapest, 1919. április 8.

Magyar fizikus, matematikus, természetjáró.

Egyetemi tanulmányait Heidelbergben folytatta, matematikát és fizikát tanult, majd itt doktorált. 1872-ben a pesti egyetem elméleti fizika tanszékére, majd Jedlik nyugdíjazásakor 1878-ban az egyetem Kísérleti Fizika Intézete professzorának nevezték ki.

Tudományos tevékenysége mellett a hazai természetjárás egyik kiemelkedő alakja is egyben.

Eötvös-törvény, Eötvös-inga, Eötvös-effektus. Nevét többféle formában őrzi ma is a fizikatudomány. Eötvös-inga nevű műszere a Párizsi Világkiállítás Nagydíja elismersében részesült.

Érdeklődése a kapillaritás jelenségei felé fordult, és hamarosan megállapította a később róla elnevezett Eötvös-törvényt a folyékony anyagok felületi feszültsége és molekulatérfogata között. A gravitációs vizsgálatokhoz új mérőműszert készített, amely az általa kigondolt mérési eljárás igényeinek legjobban megfelelt. Az Eötvös-inga első példánya 1891 májusában készült el. Továbbfejlesztett példányai méltán nyerték el fizikai valójukkal és tudományos-gyakorlati hasznosságukkal az 1900. évi Párizsi Világkiállítás Nagydíját, és szereztek hírnevet az alkalmazott geofizikai kutatásokban hazánknak.

Eötvös 1891-ben létrehozta a Mathematikai és Physikai Társulatot, 1894-ben pedig az Eötvös Collegiumot.
Eötvös az ingával megkezdte a földi gravitációs erőtér földrajzi mikroszerkezetének (hely szerinti változásának) a tanulmányozását. Ezekből alakult ki az Eötvös-inga terepi használatának módszere, amellyel a környező tömegek sűrűség szerinti eloszlásának egyenetlenségeire lehet következtetni, és ami az Eötvös-ingát úgyszólván azonnal a nyersanyagkutatás hatékony eszközévé tette. A geofizikának másik ága, a vulkanológia és a földrengéskutatás is megtalálta lehetőségeit az Eötvös-ingában.

Az ingával Eötvösnek sikerült kimutatnia, hogy az anyag gravitációs természetére jellemző úgynevezett súlyos tömeg és az anyag tehetetlenségére jellemző úgynevezett tehetetlen tömeg egymással univerzálisan (a testek kémiai összetételétől függetlenül) arányos. Vagyis megfelelő mértékrendszerben a két tömeg egyenlő. Eötvös az ingájával ezt a megállapítást rekordpontossággal, (a két tömeg eltérésének a tömeggel képezett hányadosát, a relatív eltérést) 1/200 000-nél kisebbnek bizonyította.

1910-1918 között Eötvös folytatta gravitációs és földmágnesességi vizsgálatait. Területi mérések sokasága mellett (az Alpokban, Erdélyben, a Kis-Kárpátokban, a Morvamezőn) elvi megállapításokra is sor kerül. Eötvös kimutatta, hogy a Föld felszínén mozgó testek súlya (a gravitációs hatás és a Föld forgásából származó centrifugális erő eredője) nem állandó, hanem a nyugati irányban mozgóké nő, a keleti irányban mozgóké csökken a Földhöz képest állókéhoz viszonyítva (Eötvös-effektus).