|
|
Neumann János Budapest, 1903. december 28. - Washington, 1957. február 8. Magyar fizikus, kémikus, matematikus. Középiskolai tanulmányait 1913-1921 között a fasori Evangélikus Főgimnáziumban végezte, Wigner Jenő osztálytársaként. Érettségi után tanulmányokat folytatott a berlini egyetemen 1921-24 között, majd a zürichi Eidgenössische Technische Hochschuleban (ETH) 1926-ban vegyészmérnöki oklevelet szerzett. Egyidejűleg a budapesti Tudományegyetem bölcsészkarát is elvégezte: matematikát, fizikát és kémiát tanult. 1926-ban doktorált Fejér Lipótnál. |
1930-ban Amerikába kapott meghívást, és egy évig vendégprofesszor volt a Princeton Egyetemen, majd ugyanitt 1933-tól 1957-ig, haláláig az Institute for Advanced Study matematikaprofesszora volt. A II. világháború éveiben (1943-tól) Los Alamosban is dolgozott, részt vett az atombomba megalkotásának programjában és ballisztikai problémák megoldásával foglalkozott. A matematikai problémák numerikus megoldásának nehézsége vezette a számítógépek fejlesztésének irányába.
Saját maga által legjelentősebbnek tartott eredményei a kvantummechanika, az ergodelmélet, és az operátorok kvantummechanika-elméletének területére esnek.
Az intuitív alapokon nyugvó kvantummechanika matematikailag korrekt megalapozását adta meg. Eredményeit A kvantummechanika matematikai alapjai című könyvében foglalta össze. Neumann ismerte fel, hogy a mikrorendszerek kvantummechanikai állapotjellemzése olyan kijelentések (ítéletek) megtételére korlátozza a megfigyelőt, amelyek a hagyományos logika törvényeitől eltérhetnek, a kvantumlogika szabályai szerint működnek.
Neumann János alapvető eredményeket ért el a játékelmélet és a matematikai közgazdaságtan terén. Neumann volt a sejtautomata-elmélet megalapítója. Ez az elméletalkotó munkája széles utat nyitott a különböző átmenetfüggvénnyel szerkesztett fizikai-biológiai rendszerek modellezésére.
A hidrodinamika területén végzett munkája a lökéshullám természetének megismerését segítette elő. A lökéshullám az explozív láncreakció (atombomba) kialakításában játszik szerepet. Ő alkotta meg a kvantitatív, numerikusan számítható időjárás-prognózis alapjait, amelyet a meteorológusok ma is alkalmaznak.
Kapcsolódó témák:
