|
|
Szilárd Leó Budapest, 1898. február 11. - La Jolla, 1964. május 30. Magyar fizikus, vegyészmérnök, doktor. Doktori értekezésében az ingadozási jelenségeket vizsgálta termodinamikai szemszögből. Emellett nevét őrzi a Szilárd-Chalmers effektus elnevezésű jelenség is, illetve nevéhez fűződik a neutronok láncreakciója elméletének kidolgozása. Ugyan pont az ő tudományos tevékenysége tette lehetővé az atomfegyver megalkotását, de a második világháború végén azért kardoskodott, hogy ne vessék be az új fegyvert. |
Vegyészmérnöki tanulmányait a budapesti József Műegyetemen kezdte, majd a berlini Műegyetemen folytatta.
Szilárd 1933-ban hagyta el Németországot és rövid európai utazás után Londonban állt meg. Itt kimutatta, hogy a röntgensugarakkal neutronok kibocsátására késztethető berilliummagok mellett létezhetnek a neutronok által indukált (kiváltott) radioaktivitású, sugárzó berilliummagok is. Ezt tartjuk ma Szilárd-Chalmers-effektusként számon. Szilárd kidolgozta a neutronok láncreakciójának elméletét, amely az erős nukleáris kötésben rejlő magenergia felszabadítását hivatott lehetővé tenni.
1938-tól az Egyesült Államokban tevékenykedett. Itt értesült a maghasadás felfedezéséről, aminek hatására Einsteinhez fordult. Az ő nevének társadalmi súlya miatt vele íratta meg (de mindenesetre alá) Szilárd azt a bizonyos levelet Roosevelt elnökhöz, hogy az új, nukleáris fegyverrel Amerika megelőzhesse a fasiszta Németországot.
Fermi és Szilárd Chicagóban az egyetemi stadion lelátója alatt grafittéglákba ágyazott urángolyókból összerakták az első maghasadáson alapuló atomreaktort. Ám 1944-ben Szilárd már azért szervezkedett, hogy az új fegyvert ne vessék be emberek ellen.
|
1949-től, a fegyverkezési verseny elindulásával felmerültek az atomfegyver bevetéséből származó globális következmények. Szilárd, Fermi és Einstein szaklapokban írták le a fegyverkezési verseny a veszélyeit. Hamarosan megalakult a Pugwash Committee e tudományos mozgalom tartalmi irányítására. Szilárd a nagyközönség (és a politikusok) informálása érdekében fantasztikus novellákat is írt az atomkorszak emberi és társadalmi problémáit fejtegetve. Ezek legfrappánsabb példája "A delfinek hangja" című írása. Szilárd 1949-ben biofizikai kutatásokba kezdett. Ultraibolya-sugárzással baktériumok inaktiválása során a genetikai képesség befolyásolhatóságát mutatta ki. Kidolgozta munkatársaival a kemosztát berendezést, ami egy mesterséges környezet tartós biztosítására alkalmas készülék, amiben például egy baktériumtenyészet szaporodását lehet vizsgálni, miközben a befolyásoló kémiai hatás kvantitatív jellemzőit be lehet állítani. |
|
Kapcsolódó témák:
