|
|
Zipernowsky Károly Bécs, 1853. április 4. – Budapest, 1942. november 29. Magyar mérnök és feltaláló, a transzformátor egyik feltalálója. A hazai elektrotechnika kiemelkedő személyisége. A Magyarországi Elektrotechnikusok Egyesülete elnöki tisztségét 1905-től 32 éven át látta el. |
Bécsben született, de a pesti kegyesrendi gimnáziumban érettségizett, majd 3 évig gyógyszerészként dolgozott Kecskeméten. Ezután iratkozott be a Királyi József Műegyetemre 1872-ben. Negyedévesen már az akkor fiatal tudománynak számító elektrotechnikáról tartott előadásokat a Mérnök- és Építész-Egylet felolvasó ülésein. Egyik ilyen előadásán figyelt fel rá Mechwart András a "Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár" vezérigazgatója.
Mechwart az akkor 25 éves Zipernowsky-ra bízta a Ganz gyárban 1878-ban létesített új villamos osztály vezetését. Itt néhány hónap alatt Zipernowsky tervei alapján készítették el az öntőműhely világításához szükséges első egyenáramú dinamót, amely egyetlen 56V-os ívlámpát táplált.
Déri Miksa 1882-től lép a gyár szolgálatába, és Zipernowskyval együtt még ugyanebben az évben öngerjesztésű váltakozó áramú generátort szabadalmaztatnak a Nemzeti Színház 1000 izzólámpából álló világításának táplálására.
1883-ban a bécsi nemzetközi elektrotechnikai kiállításon egy 150 lóerős gőzgéphez közvetlenül kapcsolt egyfázisú váltakozóáramú generátort mutatnak be, amely a váltakozó áramú rendszer fejlődésében úttörő lépés volt, és méreténél fogva is általános feltűnést keltett. A gép később évekig a Keleti pályaudvar világítását táplálta.
1885-ben Déry és Zipernowsky szabadalmaztatta a párhuzamos kapcsolású, tetszőleges áttételű váltakozóáramú induktorokon alapuló áramelosztó rendszert. Ezt néhány hónap múlva követte legnagyobb jelentőségű munkájának, a zárt vasmagos transzformátornak szabadalmi bejelentése, amelynek Bláthy Ottó is részese volt.
A transzformátor általános elméleti ábrája
Ezzel a váltakozóáramú Ganz-rendszer diadalútja kezdődött, melyet 1893-ig Zipernowsky személyesen vezényelt. Legnagyobb sikere a Róma városát ellátó Tivoli Erőmű és távvezeték létesítése volt 1892-ben.
1893-tól a Magyar Tudományos Akadémia első tagja. Ugyanebben az évben június 11-én kinevezik a Műegyetemen újonnan alakított Elektrotechnika tanszék tanszékvezető egyetemi tanárának. Ezzel Zipernowsky megválik a Ganz gyártól, és a továbbiakban az oktatásban és a tudományos közéletben tevékenykedik.
A Műegyetem 1906/1907-es tanévben átadott FE (fizikai-elektrotechnikai) épületében (ma F épület) a tanszék saját előadótermet és laboratóriumot kapott, amelyet Zipernowsky korszerű gépekkel szerelt fel. A nagyfeszültségű technika terén a tanszék Európa más egyetemeit és próbatermeit is megelőzte. A terem egykori felszereléséből egy gépcsoport ma is az eredeti helyén található.
Egy nagyfeszültségű transzformátor a gyakorlatban
Zipernowskyt az 1900-ban megalakult Magyarországi Elektrotechnikusok Egyesülete (ma Magyar Elektrotechnikai Egyesület) 1903-ban Déri-vel és Bláthy-val együtt tiszteletbeli tagjává nyilvánította, majd 1905-ben Zipernowskyt választották elnöknek.
1912-ben Zipernowsky 5000 koronát adományozott az egyesületnek, hogy annak kamatát minden évben díj gyanánt ítéljék oda. Az egyesületi választmány ezüst Zipernowsky-plakettel egészítette ki a díjat.
Az egyesület 1937-es közgyűlésén már nem vett részt, búcsúlevelét felolvasták, utódja Verebély László lett.
1942. november 29-én halt meg Budapesten.
Kapcsolódó témák:
Forrás: Wikipédia - Zipernowsky Károly
A cikk tartalma felhasználható a GFDL feltételei szerint.
