|
|
Kőszegi Mártony Károly Sopron, 1783. március 12. - Brünn, 1848. július 21. Mérnök, táborszernagy, feltaláló. (Családneve Kőszeghi alakban is előfordul.) Mélyépítéssel foglalkozó mérnökként főleg a földnyomás kutatásával foglalkozott. A kísérleti talajmechanika egyik megalapozója. |
|
A bécsi hadmérnöki iskolán végzett, és az osztrák-magyar hadseregben hadmérnökként szolgált. 1845-ben léptették elő tábornokká. Még ebben az évben az MTA levelező tagjává választották, de ezt a megtiszteltetést elfoglaltságára hivatkozva nem fogadta el. |
|
1828-ban bízták meg egy olyan életvédő készülék elkészítésével, amely használóját meg tudja védeni az aknafolyosót elárasztó lőporgázoktól. Táborintéző főstrázsamester (ez a mostani őrnagy rendfokozatnak felel meg) rangban szolgált, amikor csaknem három év kísérletezés után, 1830-ban bemutatta találmányát, a légzőkészülék ősét. Ez lényegében egy fejre húzható bőrzsák volt, amibe sűrített levegőt vezettek. Ezt a találmányát sokhelyütt tévesen a gázálarc ősének nevezik, holott ebben nem szűrték, hanem pótolták (cserélték) a levegőt. A készüléket a Habsburg-birodalomban többfelé alkalmazták – főleg, mivel rájöttek, hogy a tűzoltók még az utászoknál is nagyobb hasznát vehetik. A készülék egyik példánya Budapesten, a Tűzoltó Múzeumban található.
Másik jelentős találmánya a tábori főzőkészülék volt, melyet a szakzsargonban gulyáságyú néven említenek.
Kapcsolódó témák:
Forrás: Wikipédia - Kőszegi Mártony Károly
A cikk tartalma felhasználható a GFDL feltételei szerint.
