|
|
Kandó Kálmán Pest, 1869. július 10. – Budapest, 1931. január 13. Magyar mérnök, a nagyfeszültségű háromfázisú váltóáramú vontatás első alkalmazója mozdonyoknál, a fázisváltó kidolgozója. Kandó Kálmán 1895–1929 között megadott szabadalmainak száma 69. A szabadalmak a mozdony, a villamos vasúti motorok, többfázisú váltóáramú motorok, önműködő kapcsolóberendezések, felsővezetékek és erőátviteli telepek témái köré csoportosíthatóak. Az általa fejlesztett villanymozdony korszakalkotó újításnak számított. 1892-ben kitűnő minősítéssel megszerzett gépészmérnöki képesítés birtokában Franciaországban kezdte mérnöki működését. Az indukciós motorok tervezésében és gyártásában szerzett jártasságot, valamint egy újszerű méretezés kidolgozásával első szakmai elismertségét is elérte. |
Kandó Kálmán régi nemesi családból származik. A gimnáziumi tanulmányait a Fasori lutheránus gimnáziumban kezdte. Szülei a zsúfolt iskolából egy kisebb osztálylétszámú iskolába, a Kármán Mór alapította gyakorló gimnáziumba íratták át. Mivel az iskola csak két évenként indított osztályt, Kandó a hatodik osztályt kétszer végezte el. Ebben az elitiskolában érettségizett le. 1888-ban beiratkozott a budapesti József Műegyetemre. A villamosság korán felkeltette érdeklődését. Egyik elektrotechnikai dolgozatával pályadíjat nyert negyedéves hallgatóként. Szigorlatra egy villamos hajtású futódaru tervét adta be. 1892-ben kapta meg a gépészmérnöki oklevelét. Tanulmányait kitűnő minősítéssel végezte el. Gépész és villamos ismereteit későbbi pályafutásában sikeresen kamatoztatta.
Egyetemi évei után, 1893 őszéig a haditengerészetnél szolgált, majd Párizsba utazott. A Compagnie de Fives-Lille gyár szerkesztési osztályán kapott állást. Az indukciós motorok gyártására kidolgozott egy szerkesztési–számítási eljárást, amely gazdaságos villanymotorok gyártását tette lehetővé.
A budapesti Ganz és Társa gyár, 1878-ban létrehozott egy osztályt az elektromos berendezések gyártására. Az osztályt akkoriban Zipernowsky Károly vezette. 1894-ben szerették volna bevezetni az indukciós motorok hazai gyártását. A szervezés lebonyolítására felkérték Kandó Kálmánt. A kitűnő mérnök a munkáját sikeresen végezte, és amikor Zipernowsky 1895-ben a műegyetemen tanszéki állást kapott, Kandó a szerkesztési osztály vezetője lett. Az indukciós motorok kiváló tulajdonságait megismerve, ezeket a motorokat a vasúti vontatásban is hasznosítani kívánta. Külföldi útjai során különféle vasúti megoldásokat tanulmányozott. Több hasznos felfedezést tett. 1897-ben Amerikában, a baltimore-i pályaudvarokat összekötő 5,8 km hosszú alagútban futó 600 V-os, egyenáramú vasutat tanulmányozta. Itt ismerte fel, mennyire gazdaságtalan az egyenáramú, kisfeszültségű villamos vontatás.
1898-ban egy svájci kisvasút tervezésében vett részt. Egy Genfi-tó melletti üdülőhelyen építettek egy 300 m hosszú, 20 m szintkülönbségű vonalat.
Mechwart András, a Ganz-gyár akkori igazgatója 1898-ban Kandó Kálmánnal konzultálva elvállalta az olaszországi Valtellina-vonal villamosítását, melynek során egy 3 kV-os, háromfázisú, 15 Hz-es vasúti rendszer jött létre. Kandónak ez volt az első önálló fejlesztése. Amikor 1902. szeptember 4-én ünnepélyesen átadták a vonalat, ez volt a világ első, nagyfeszültségű váltakozó árammal működtetett vasútvonala. Táplálására az Alpokból lefutó folyók vízienergiájából nyerhették az áramot. Ugyanebben az évben októberben elkészült a Comói-tó oldala mentén haladó vonal is.
Munkásságát 1930-ban Corvin-koszorú kitüntetéssel ismerték el.
1931. január 13-án szívszélhűdés következtében meghalt. Halála után 1932. augusztus 17-én volt a V40.001 pályaszámú, első fázisváltós mozdonynak a műszakrendőri próbája. Az általa tervezett mozdonyt így már nem láthatta.
Kapcsolódó témák:
Forrás: Wikipédia - Kandó Kálmán
A cikk tartalma felhasználható a GFDL feltételei szerint.
