|
|
Barényi Béla Ausztria, Hirtenberg, 1907. március 1. – Böblingen, 1997. május 30. Magyar származású osztrák mérnök, feltaláló. Élete nagy részét az autók és a közlekedés biztonságának szentelte. Nevéhez fűződik többek között a gyűrődőzóna megalkotása, és a törésteszt bevezetése a gépjármű fejlesztések során. |
1926-ban végzett a bécsi műszaki főiskolán. Steyerben, az Austro-Fiatnál kezdett dolgozni, majd az Adlernél folytatta pályafutását. Erősen foglalkoztatta az olcsó népautó gondolata. Tervezett is egyet, munkáját 1929-ben közzétette, de nem szabadalmaztatta.
A Ferdinand Porsche által 1936-ban bemutatott bogárhátú Volkswagen konstrukciója nagyon hasonlított Barényi terveihez, aki emellett erősen bírálta a "Bogár" merev, ütközéskor életveszélyes kormányszerkezetét is. A személyét ért támadások miatt végül pert indított, amit 1955-ben nyert meg – kárpótlásul jelképes egymárkás kártérítést kért.
A Daimler-Benz mérnökeként (1939–1972) kidolgozta az autók passzív biztonságvédelmének elvét, valamint számos konkrét, azóta is megkerülhetetlen elemét, mint a gyűrődési zóna, a nem deformálódó utastér, a teleszkópszerűen benyomódó kormányoszlop. Több mint 2500 találmánya volt. Az 1940-es években ő vezette be a biztonsági törésteszteket is az autógyártás világába.
Más kitüntetései mellett megkapta a szakmájában legtekintélyesebb elismerést, a Rudolf Diesel aranyérmet, valamint az aacheni Nemzetközi Károly-díjat. Emlékére utcát neveztek el Stuttgart-Maichingenben.
A második világháború idején már gyűrődőzónát, biztonsági kormányoszlopot és nyugalmi állapotban rejtett ablaktörlőt felvonultató tanulmányokon dolgozott. Az első szériagyártásban is megjelent ötlete az 1953-as W120-as "Ponton" padlólemeze volt, amely oldalütközés esetén nagyobb védelmet garantált. Eközben nagy erőkkel dolgozott a biztonsági utascella véglegesítésén is, amelyet 1952-ben sikerült szabadalmaztatnia.
W111 "Heckflosse" generációval jelent meg 1959-ben a biztonsági utascella sorozatgyártásban. A "trükk" az volt, hogy a hossztartók az utascella alatt egyenesen futottak, míg a jármű elején és hátulján íveltek voltak, így elvezették az ütközési energia egy részét. Ebben debütált a kormányütközőlap és a deformálódó kormányoszlop is. Előbbi egy rugalmas felület volt a kormánykeréken, ezzel igyekeztek elkerülni a lándzsaként az utastérbe hatoló merev kormányoszlop okozta sérüléseket. Barényi részekre bontotta a kormányoszlopot, de nem teleszkóposan, mert véleménye szerint az csak ideális esetben csuklik össze, oldalirányú erőkkel szemben nem ér semmit. Ezért elfordulásbiztos, enyhén hajló tengelycsöveket épített be, amelyek több irányba is elmozdulhattak ütközés esetén. Sőt, 1959-ben az ő vezetésével már törésteszteket végeztek Sindelfingenben. Kezdetben kábelen futott az autó, amelyet gőzrakéta gyorsított. A borulás vizsgálatához dugóhúzórámpát használtak, és mivel nem léteztek még tesztbábuk, ezért a mérnökök maguk ültek az autókba. A valós tesztek elemzése vezetett a részleges átfedéses ütköztetéshez és a deformálódó akadályok alkalmazásához.
Biztonsági elemek a mai autókban
Természetesen a fejlesztések Barényi Béla 1972-es nyugdíjba vonulása után sem álltak le, Sindelfingenben ma is évente körülbelül 500 töréstesztet végeznek. A jövő az elektronikus rendszereké, amelyek már a baleset bekövetkezése előtt, annak megelőzésére vagy enyhítésére működésbe lépnek. Azonban ma már mindezt könnyedén tesztelhetik számítógépek segítségével és a valóságban is. A kilencven éves korában elhunyt Barényi Béla mérnöki zsenialitása abban rejlett, hogy gyűrődőzóna-elméletét húsz évvel azelőtt dolgozta ki, hogy lehetősége lett volna megvizsgálni az igazát.
Kapcsolódó témák:
Forrás: Wikipédia - Barényi Béla
A cikk tartalma felhasználható a GFDL feltételei szerint.
