Rovat: Építészet, építés

Falak vízesedés elleni utólagos szigetelése
A 30-50 évnél régebbi építésű épületek esetében szinte biztosra vehető, hogy az eredeti vízszigetelő anyagok mára elkorhadtak vagy elszakadtak. Így a talajpára, vagy a talajnedvesség előtt a talajjal érintkező épületszerkezetek kapilláris rendszerein keresztül megnyílik az út a felsőbb régiókba, azaz a falazat külső nedvességterheléssel láthatóan nem érintett magasabb szintjei felé. Az eredmény: meggyengült állékonyságú tartószerkezetek, foltos, málladozó vakolat, és egészségre káros lakókörnyezet.
Gyakori penészesedés
Sokan tudják, hogy a nedves, átázott falszerkezet és vakolat leggyakrabban sókivirágzáshoz (salétromos falhoz) és penészesedéshez vezet. A házban megnövekszik a páratartalom, nehezebb lesz a levegő, ami amellett, hogy kellemetlen komfortérzetet okoz, veszélyes az egészségre. A kényelmetlenségeken túl a fal vizesedése hosszú távon életveszélyes is lehet, mert az anyag belső nedvességtartalma télen megfagy, a jég pedig, a térfogat növekedés miatt szétmállasztja a falazó anyagot, ezzel veszélyeztetve az egész épület statikai egyensúlyát, és a lakók biztonságát.
Korábban a vizesedés problémáját úgy próbálták orvosolni, hogy különböző technológiákkal a falba akarták zárni a nedvességet, ehhez egyre stabilabb, tömörebb anyagokat használtak. Az elsődleges cél ugyanis csak az volt, hogy a nedvesség ne okozzon esztétikai problémákat a belső térben illetve a homlokzaton. Ezzel szemben azonban a korszerű megoldás az, ha hagyjuk szellőzni, „lélegezni” a falat. Olyan szerkezetű felületképzési rendszert kell alkalmazni, amelyen keresztül a nedvesség könnyedén a környezetbe párologhat. Mielőtt azonban a vakolatot felvinnénk, mindenképpen szigetelni kell a falat és a talajjal érintkező épületszerkezeteket.
Az utólagos falszigetelés módszere többféle lehet. Hogy éppen a falinjektálás, az elektrokinetikus falszárítás, a sókezelés, a sólekötés, vagy az acéllemez bepréselésének módszere a célravezető, függ az adott helyzettől. Nem szabad megfeledkeznünk azonban a választott utólagos falszigetelési technológiával összhangban a sólekötés és sókezelés megoldásáról sem.
Természetesen elsősorban a nedvesség utánpótlását kell megszüntetni, amennyire ez lehetséges. Ehhez a leghatékonyabb módszer az utólagos vízszigetelés, de ha ez nem megoldható, akkor körül kell ásni a házat, és kavicságy készítésével elvágni a víz útját.
Utólagos alépítményi szigetelési eljárások
Alkalmazott technológiák és anyagok
Az utólagos szigetelés módjának, technológiájának kiválasztását érdemes állapotfelmérés alapján szigetelő szakmérnökkel, illetve szakcéggel megterveztetni. Az utólagos falszigetelés minden esetben körülményes és költséges feladat, az elérendő szárazsági cél megfelelő fokozata csak gondos és szakszerű tervek alapján biztosítható.
A kivitelezés során végzett tevékenység nagy körültekintést, figyelmet kíván, és a végrehajtó dolgozók teljes körű felelősséggel tartoznak mind a tervezett technológia betartása, mind az elvégzett munka minősége, mind az anyagráfordítás mennyisége szempontjából. A munka minőségi színvonalának emelése érdekében minden fizikai dolgozónak szakképzésen kell elsajátítani a szigetelési, technológiai, anyagismereti és járulékos munkák alapvető ismereteit - mind elméleti, mind gyakorlati formában.
Krómacéllemez (vagy horganyzott acéllemez) besajtolásos szigetelés
Mechanikai falszigetelési eljárás. Kizárólag olyan falazatokban használható, ahol a fal teljes keresztmetszetében átmenő fuga van, amelynek tágassága minimum 1-1,5 cm. A fal lehet tégla, kő, szabályosan falazott terméskő falazat, de minden esetben átmenő fugára van szükség! Igen költséges, de hatékony eljárás, mert hatásfoka 100%. A technológia korlátja, hogy nem alkalmazható több szintes épületek, vagy statikailag instabil szerkezetű falak esetén. További határa az alkalmazásnak a falvastagság, az elérhető technológiák 90-100 cm vastag falak esetében alkalmazhatók.

(Fotó: szigeteles.com)
Anyaga: méretre vágott rozsdamentes acéllemez, melynek élettartama 50-100 év. Kisebb, 30-50 év időtartamra alkalmas, némiképp olcsóbb szerkezetként szóba kerülhet horganyzott acéllemez alkalmazása is, ezt azonban ritkán alkalmazzák.
Az acél lemezeket a falazat átmenő fugájába sajtoljuk egy erre a feladatra készült célgép segítségével, mely sűrített levegővel működik.
A lemezek szélessége szakkivitelezőtől és gépesítettségtől függően változó, hullámosítása révén nagy merevségű. Átfedéssel, lehetőség szerint közvetlenül az alaptest felett, illetve a padlószigetelés síkjában építjük be, ezáltal a kapilláris felszivárgás útját elzárjuk, a fémlemez feletti faltömeg teljes mértékben kiszáradhat.
A célgép úgy nyert kialakítást, hogy a falhoz kihorgonyozva egy hidraulikán keresztül önmagát a fal felé húzza, ezáltal a fémlemez behatolását megkönnyíti.
Nyomás alatti falinjektálás
Vegyi falszigetelési eljárás. Készülhet kapilláris nedvességfelszívódás ellen és talajvíznyomás ellen is, az anyag megválasztásától függően. Az eljárás lényege: egy erre a célra kifejlesztett, sűrített levegővel működő injektáló gép segítségével nyomás alatt juttatjuk be a hatóanyagot a falszerkezetbe.
A hatóanyagok működési mechanizmusa más és más.
Az anyagok megválasztása a szigetelendő falazat szerkezetétől, anyagától és a nedvesség- vagy talajvízviszonyoktól függ.
Elektrokinetikus falszárítás
Működése elektromos elveken alapul. A falban lévő oldott sókat vezető közegként felhasználva, a vízrészecskék töltését megváltoztatva azok áramlási irányát lefelé módosítja. Önálló alkalmazása jelentősen függ a falban jelenlévő nedvesség oldott sótartalmától, mert amennyiben vegyülettől függően 0,01-0,1 mól/liter feletti só-töménységű a kapilláris víz, az elektrokinetikus jelenség nem indul be. Ez esetben az eljárást elektrolitikus sótalanítással kell kezdeni a megfelelő sótartalom eléréséig.
Elemei: vezérlő egység, hálóelektróda, kontaktvezeték, grafit elektródák.
Minden esetben vízzáró bevonatot kell képezni a falon, és a járulékos munkákat is el kell végezni.
Többnyire olyan falakon alkalmazzuk, ahol a falvastagság nagy (80-200 cm-ig) és a fal túloldalán nem lehet a fal külső síkját megközelíteni (például a szomszédos épület, közművek vagy nagy mélység miatt).
Sókezelés, sólekötés
A nedvességvándorlás során lerakódó sók sokfélék lehetnek (nitrátok, kloridok, szulfátok), amelyek ellen védekeznünk kell. A védekezés történhet sóközömbösítő folyadékokkal és sólekötő anyagokkal.
Általában eddig elégséges volt a sólekötő vakolati anyagok alkalmazása, melyek elég széles palettán állnak rendelkezésünkre, de a hosszú évek tapasztalata alapján a leggazdaságosabb és legmegbízhatóbb a sólekötő gúzok használata.
Az anyag működési elve abban áll, hogy nagy halmaztérfogata miatt egységnyi felületre kis vastagságban (5-10 mm) is nagy mennyiségű porózus anyag jut, amelynek hézagaiban a lerakódó sókristályok kényelmesen elhelyezkedhetnek, ezáltal biztosítva a vakolat sómentességét. (Az anyag felhasználását mindig felelős tervező írja elő.)
A felhasználás leírása
- A sólekötés készülhet vízzáró felületen vagy megfelelően előkészített falon is.
- A terméket zsákokban szállítják, por alakban, csak vizet kell adagolnunk hozzá.
- A keveréket keverőszárral vagy keverőgéppel kell homogenizálni az előírt vízmennyiség hozzáadása mellett.
- A felhordás minden esetben előnedvesített felületre történhet.
- Az anyagot nagyüzemi méretekben kőporszóróval, kisebb felületeken kőműves serpenyővel kell felhordani.
- Nagyon lényeges, hogy a felületen homogén, összefüggő réteget alkosson.
- A felhordás után vízpermettel utókezelni szükséges!
Gondos előkészítés
Az utólagos falszigetelés részeként a felújító vakolatrendszer elkészítését csak a gondos előkészítés után lehet megkezdeni. A vakolatot a fallal érintkező talajszint, illetve a nedves felületek feletti 50 cm magasságig le kell verni és szerkezettiszta falfelületet kell létrehozni., Az előkészítés fontos fázisa még a nedves fugák kikaparása is. A felújító-szárító vakolórendszerhez tartozó előfröcskölő réteg (sólekötő gúz) felhordása után kerülhet fel a falazat sóterheltségétől függően az egy vagy több rétegű alapvakolat a felújítandó felületre. Egyes gyártók kínálatában megtalálhatók komplett felújító rendszerek, melyek kiváló páraáteresztő és sólekötő és -tároló képességük révén megakadályozzák a sók lerakódását a homlokzati felületen és a falat folyamatosan hagyják száradni.
A felújító rendszer akkor tud hatékonyan működni, ha porózus szerkezetű, így labirintusaiban a kiáramló pára, a zegzugos rendszerben utat keresve maga mögött hagyja az ásványi anyag tartalmát. Miközben a víz távozik, a sók a vakolat belsejében raktározódnak. Nincs tehát több „salétromos” fal, és a ház esztétikáját rontó, úgynevezett „sókivirágzás”. Csekélyebb mértékű sóterheltség esetén érdemes a felújító rendszerek egyrétegű, 2 cm vastag alapvakolattal készített változatát alkalmazni, ha „salétromosabb” a fal, akkor viszont a többrétegű, 3 cm vagy annál vastagabb alapvakolat alkalmazása célszerű.
S ha sikerült megóvni az épület állagát a felújító vakolatrendszerrel, akkor még hátra van a színező vakolat. Szakemberek a szilikát-színező vakolatokat ajánlják a problémás falakhoz, ezek rendelkeznek ugyanis a legjobb páraáteresztő képességgel, ráadásul többszáz féle színárnyalatban tudják kikeverni.
Összefoglalás
Senki ne gondolja, hogy az eset csak a régebben épült ingatlanokat érinti. Sorozatban épülnek méregdrága lakások lakóparkokban, társasházakban kidolgozatlan engedélyezési tervek alapján, lelkiismeretlen, botcsinálta vállalkozók kontárkodásával, gyakorlatilag minden ellenőrzés nélkül. A tulajdonos boldogan költözik be az új lakásba. Eljön a tél, beindítja a fűtést és hamarosan hívatlanul megjelennek az újabb lakók, a penészgombák is.
Kapcsolódó témák:
Műszaki ellenőr, felelős műszaki vezető, energetikai auditor





