Rovat: Hasznos
Innováció, találmányok, szabadalmi ügyek, feltalálók.
Azt mondják, a feltalálók mind bogarasak egy kissé. Talán éppen ennek köszönhető, hogy szokatlan, újító szándékú gondolataik vannak.
Úgy is mondhatjuk, hogy a tudós társadalom többnyire járt úton halad, meglévő dolgokat vizsgál. A feltalálók viszont új ösvényeket igyekeznek taposni. Tevékenységük sokszor szokatlan, ezért is tűnhetnek picit különcnek, bogarasnak a feltalálók. Nem is töprengenének furcsának tűnő dolgokon, ha nem néznék más szemmel a világot. Viccesen szokás úgy is fogalmazni, hogy nagy találmányok akkor születnek, amikor valaki nem tartja be az előírásokat.
Na de félre a tréfával. Magyarországon az egymillió főre jutó szabadalmi bejelentések száma mára olyan szintre csökkent, mint a világháborúk idején vagy 1956 környékén volt. Jelenleg egymillió lakosra itthon 80 találmány jut egy évben, míg például Japánban 3000, Dél-Koreában pedig 1800.
Itt a hetvenes években még emberek tízezrei éheztek, ma pedig innovatív iparral és rohamosan fejlődő gazdasággal rendelkeznek. Itthon csupán néhány éve született meg az a két törvény, amelynek révén a tavalyi évre megtorpant a szabadalmi bejelentések mélyrepülése.
A találmányok létrejöttének három forrása, insprirálója van: a szükség, az érdek és az alkotói szenvedély. Ám itthon mindhárommal baj van az utóbbi időben. A legnagyobb probléma az, hogy a magyar gazdaság és az emberek nem érdekeltek abban, hogy találmányokat hozzanak létre. A hazai ipar produktivitása drasztikusan lecsökkent, így nincs meg sem a környezet, sem a szükség, sem az igény a műszaki alkotásokra. Így semmi sem inspirálta az embereket új dolgok kitalálására.
A szabadalmak számának a rendszerváltás után kezdődött zuhanórepülése csak tavaly torpant meg, és mutatott néhány százalékos, minimális növekedést. Ez alapvetően két, úgynevezett innovációs törvénynek köszönhető, amelyeket ugyan elég faramuci módon fogalmaztak meg, ám így is eredményesek - sőt, példaértékűek is.
A vállalkozásoktól beszedett innovációs járulék minden forintja mellé az állam még egyet tesz, így jön létre egy alap, melyet a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) kezel és oszt el pályázatok útján. Az elosztható összeg 50 milliárd forint körül van. Ez a forrás inspiráló erővel hatott a hazai feltalálókra.
Az NKTH egyik legjobb pályázata volt az Irinyi János Program, egy ötletpályázat, amely K + F eredmények és innovatív ötletek egyéni megvalósítását támogatta. Óriási előnye volt, hogy még szabadalmi bejelentésre sem volt szükség ahhoz, hogy valaki támogatást nyerjen ötletének megvalósításához. A nyerteseknél a szabadalmaztatást és az elindulást támogatták 5 millió forinttal, majd a második lépcsőben további 25 milliót adtak a szabadalom nemzetközivé tételére, prototípus- és üzleti terv készítésére, valamint a sikerhez nélkülözhetetlen marketingre. A harmadik fázisban a cégalapításhoz és a sorozatgyártás elkezdéséhez 100 millió forint segítséget adtak.
A magyar törvényekre visszatérve: sajnos a hazai szabályozásban átvették azt az amerikai gyakorlatot, mely szerint az alkalmazotti jogviszonyban álló munkavállalónak találmánya hasznosítása esetén nem jár a feltalálás súlyával arányos juttatás. (Persze ettől függetlenül jó esetben kapnak pénzt.) Ez a szabályozás az amerikai feltalálószervezetek szerint is óriási gátat jelent az innovációban. Ez egyfajta modern rabszolgaság, ahol azokat fogják olcsón igába, akik „gondolkodnak”.
Kapcsolódó téma:
