Rovat: Minőségügy

Általános minőségügyi alapismeretek, minőségellenőrzés, minőségirányítás

Ez a jegyzet megismerteti az olvasót a minőségirányítás néhány alapvető, szabványos kifejezésének magyarázatával azért, hogy a további fejezetek érthetők legyenek. Tárgyalja a minőség-ellenőrzés célját és módszereit, illetve a minőség megvalósításának fejlettebb lehetőségét, a minőségszabályozást; majd a fejezet végén eljut a minőségirányítási rendszerig. Ez olyan szervezett irányítási rendszer kiépítését jelenti, amelynek során nem a végtermék ellenőrzésén keresztül valósítják meg a minőséget, hanem magát az előállítás folyamatát szabályozzák azért, hogy ne keletkezhessen hiba egyik szakaszban sem.

Alapfogalmak

Ebben a pontban csak néhány, a megértést elősegíto fogalmat ismertetünk.
A minőség szabványos megfogalmazása (ISO 9000:2000): A minőség annak a mértéke, hogy mennyire teljesíti a saját jellemzők összessége a követelményeket.

Az igényeket a követelmények fejezik ki, teszik megvalósíthatóvá és vizsgálhatóvá. Például:

• a beton minősége C16-24/K legyen, vagy
• a menetszelvény tűrése 6g MSZ 204, vagy
• a felületi érdesség maximum 12.5 lehet, vagy
• a festékbevonat rétegvastagsága minimum 70 mikrometer, vagy
• a szigetelés IP65-nek megfelelő legyen, stb.

A megfelelőség ezen előírt követelmények teljesülését, az azoknak való megfelelést jelenti.

 

A termék

Egy folyamat eredményét nevezzük terméknek, ami lehet:

• hardver,
• szoftver,
• szolgáltatás,
• feldolgozott anyag, és
• kézzelfogható, pl. egy épület vagy egy tervdokumentáció,
• nem kézzelfogható, pl. egy információ vagy egy előadás.

 

A vevő

Szervezet vagy személy, ami vagy aki kapja a terméket. Nevezik még vásárlónak, megrendelőnek, ügyfélnek is, illetve érdekelt félnek és partnernek. Vevő például az épület megrendelője, az építtető.

A vevőknek több fajtája különböztethető meg:

• direkt és indirekt (közvetlen és közvetett) vevő. Direkt vevő aki fogyasztja, használja és/vagy fizet érte. Az indirekt vevők körébe tartoznak mindazok az egyének, csoportok vagy szervezetek, akikre hatnak vagy potenciálisan hathatnak a szervezet tevékenységei. Például egy építkezés környezetében lakók,
• külső és belső vevők, érdekelt felek.

 

A külső vevők

• a végső vásárlók, akik megveszik a terméket vagy szolgáltatást,
• akiknek nyújtjuk a szolgáltatásunkat, illetve akik részesülnek belőle vagy használják,
• az alvállalkozók (beszállítók),
• az elosztó, a kiskereskedő, az eladó.

 

Az érdekelt felek a vevőknek egy tágabb körét jelentik, közéjük tartoznak az előbbieken kívül

• a szállítók, akik elszállítják a terméket a gyárból, a muhelybol az üzletbe;
• mindazok a személyek vagy csoportok, amelyek finanszírozzák a termék eloállítását, megvalósítását, illetve részesülnek a termék vagy szolgáltatás eredményébol, hasznából (a tulajdonosok, részvényesek, partnerek és a társadalom);
• az előállító, megvalósító cég alkalmazottai.

 

A szervezet alkalmazottait, akik a termék vagy szolgáltatás előállítói vagy megvalósítói, szintén vevőknek - belső vevőknek - tekintjük.

 

A szervezet

Emberek csoportja és feltételrendszere, a kapcsolatok, a felelősségi körök és a hatáskörök meghatározott elrendezésével.

A szervezet - gyár, hivatal, iskola, bank, kórház, tervezőiroda stb. - a vevő rendelkezésére bocsátja a terméket vagy szolgáltatást.

 

A szállítói lánc

 

A követelmény (ISO 9000:2000)

Kinyilvánított, szokás folytán magától értetődő vagy kötelező igény vagy elvárás.

A vevői követelmények igények és elvárások formájában jelentkeznek.

Megkülönböztetünk:

• igényeket,
• elvárásokat, valamint
• kimondott vagy jelenlegi, és
• látens (rejtett, nem tudatos) igényeket.

Igények azok, amelyeket a terméknek vagy szolgáltatásnak ki kell elégítenie, és amelyek gyakran szerződésben rögzítettek. Méret, szín, teljesítmény, csomagolás, a szállítás módja és határideje, az igénybe vehető szolgáltatások fajtája és színvonala, alkalmasság valaminek az elvégzésére, ár és fizetési feltételek stb.

Elvárások azok, amelyeket a vevo elvárhat a cég részéről, és amelyek megléte vagy hiánya a jó vagy rossz benyomást keltik benne.

Látens igények azok, amelyeknek a vevő nincs tudatában. Fel kell hívni rájuk a figyelmét, hogy fontosak a számára, megkönnyítik az életét, munkáját.

A szervezetnek (gyártónak, szolgáltatónak) biztosítania kell, hogy a vevő az igényeinek megfelelő minőségű terméket kapjon.

• Mit tegyen a gyártó vagy a szolgáltató, ha a vevő rossz minőséget akar, vagy elfogadja azt?
• Mit tegyen a gyártó vagy a szolgáltató, ha a vevő nem tudja megítélni, hogy számára minőség-e, amit kap, illetve nem tud választani a felajánlott lehetőségek közül?
• A vevőt nevelni és képezni kell arra, hogy igénye legyen a minőségre, illetve korrektül kell tájékoztatni választási lehetoségeiről és választásának következményeiről.
• A vevőt partnernek kell tekinteni, hogy aktívan közreműködjön a minél eredményesebb szolgáltatás elérésében!

 

A minőség-ellenőrzéstől a minőségirányításig

A minőség-ellenőrzés módszerei

A minőség-ellenőrzés célja a termékek megfelelőségének a vizsgálata. A termékek megfelelősége az a tulajdonság, hogy jellemzőik mennyire felelnek meg a vonatkozó jogszabályok (nemzeti, szakmai, vállalati szabványok) szerződések, ellenőrzési utasítások, dokumentációk követelményeinek.

Az ellenőrzés meghatározott anyagmennyiségre - tételre - vonatkozik.

Tétel: a terméknek valamilyen előírás - általában szabvány - szerint meghatározott, minősítésre bocsátott mennyisége.

A minőség-ellenőrzés történhet hagyományos módon vagy statisztikai módszerekkel.

Hagyományos, nem statisztikai módszereket alkalmazó minőség-ellenőrzés esetén az ellenőrző személy állapítja meg a minta nagyságát, és ítélkezik a mintáról.

 

A statisztikai módszereket alkalmazó minőség-ellenőrzés során a vállalatnál, a gyártó cégnél rendszeresen gyűjtik a számadatokat statisztikai feldolgozásokhoz, és értékelik az adatokat egyrészt az áttekinthető csoportosításukkal, másrészt a statisztikai jellemzők megállapításával. Ezáltal jobban felhasználhatóvá teszik a gyártási, előállítási tapasztalatokat, valamint módszereket dolgoznak ki a gyártási problémák kivizsgálására és megoldására úgy, hogy minél kevesebb adatból minél általánosabb következtetések legyenek levonhatók.

A tétel vizsgálatának négyféle módja ismeretes:

1. A l00%-os ellenőrzés a tétel valamennyi darabjának az átvizsgálás át jelenti. Ez soha sem azt jelenti, hogy a tennék összes jellemzőjét teljes körűen megvizsgálják, hanem csak bizonyos jellemzőket vizsgálnak, viszont azt valamennyi munkadarabon. Így az ellenőrzés eredményezheti néhány nem megfelelő termék átvételét (illetve ritkábban néhány megfelelő visszautasítását). A gyakorlatban sokszor el sem végezhető, ha roncsolásos vizsgálatra van szükség. A 100%-os vizsgálat a legköltségesebb, és neve ellenére sem ad teljes biztonságot. Kivételes esetekben mégis alkalmazzák.
2. A véletlenszerű ellenőrzésnél megvizsgálják a tétel darabjainak bizonyos részét (pl. 10 százalékát). A mintavétel alapját képező tételnagyságot általában tetszőlegesen határozzák meg. Néha túl sok darabot ellenőriznek, ami költséges, néha túl keveset, ekkor hibás darab kerülhet a következő munkaműveletbe, vagy a vevőhöz. Ha sok nem megfelelő darabot találnak, akkor gyakran nincs olyan előírt rendszer, amely a tételről rendelkezik.
3. A statisztikai mintavételes ellenőrzés az előzőekkel szemben hatásosabb és megbízhatóbb, mert viszonylag kis számú mintából vonnak le következtetéseket matematikai statisztika segítségével a nagy számú sokaságra vonatkozóan. A mintavételes ellenőrzés történhet minősítéses alapon, amikor csak azt határozzák meg, hogy a minta elemei megfelelnek-e az előírt követelményeknek, illetve méréses alapon, amelynek során nemcsak megállapítják, hogy a minta megfelel-e, hanem a mért értékeket feljegyzik és elemzik.
4. A gyártó sok esetben gyártói nyilatkozatot (minőségi bizonyítványt) ad a termékről, amelyben a termékre vonatkozó adatokat rögzíti. Ekkor fontos annak ismerete, hogy ki által és mekkora mintán végzett, milyen vizsgálatok alapján állították ki a gyártói nyilatkozatot.

Megkülönböztetünk:

• idegenáru-ellenőrzést vagy alapanyag-ellenőrzést;
• gyártásközi ellenőrzést;
• végellenőrzést.

Idegenáru-ellenőrzés, alapanyag-ellenőrzés

E tevékenység feladata az, hogy csak olyan termékek kerüljenek átvételre majd raktárba, amelyek megfelelnek az előírásokban rögzített követelményeknek.

Az idegenáru-ellenőrzésnek két területe van:

• a külső forrásokból beszerzett anyagok, termékek és alkatrészek ellenőrzése, valamint
• az ugyanannak a cégnek más üzemeiben vagy más részlegeiben készült termékek és alkatrészek ellenőrzése.

 

Az idegenáru-ellenőrzés során régen 100%-os ellenőrzést, illetve a tételeknek egy viszonylag önkényesen választott mintavételét., az úgynevezett véletlenszerű ellenőrzést alkalmazták. Napjainkban már többnyire a statisztikai mintavételes ellenőrzést használják.

Minőségirányítási rendszerek megléte esetén - ha a beszállítónak is van tanúsított minőségirányítási rendszere - illetve, a termékek bizonyos körére alkalmazható a gyártói nyilatkozaton alapuló átvétel.

Gyártásközi ellenőrzés

A gyártásközi ellenőrzés feladata a készülő terméknek a gyártás, előállítás folyamata közben való ellenőrzése, a hibás termékek minél korábbi felismerése.

A gyártásközi ellenőrzés az első darab ellenőrzéséből, műveleten belüli ellenőrzésből, műveletek közötti ellenőrzésből és műveletek utáni ellenőrzésből áll.

• Az első darab ellenőrzésének sorozatgyártás, valamint tömeggyártás esetén van jelentősége. A sorozat indításakor az első munkadarabot vagy az első néhány darabot a minőség-ellenőrzés részletesen megvizsgálja, és jóváhagyás után indítható a gyártás. Az első darab ellenőrzését akkor is el kell végezni, ha a gépet újból beállítják, vagy új illetve javított szerszámot alkalmaznak. Ennél az ellenőrzésnél a minőséget általában méréssel állapítják meg.
• A műveleten belüli ellenőrzést vagy maguk a műveleteket végző dolgozók végzik (egyedi termék és kissorozatú gyártás esetén), vagy ellenőrző személyeket alkalmaznak.
• A műveletek közötti ellenőrzést vagy minden művelet után, vagy csak egy-egy kiemelt művelet után végzik. Az ellenőrzés során megállapítják, hogy az adott műveletnél milyen mértékben teljesítették az előírt, megtervezett követelményeket. A vizsgált tulajdonságok általában olyanok, amelyek a megelőző műveletek hibátlan kivitelezésére utalnak és a következő művelet hibátlan elvégzését biztosítják.
• Műveletek utáni ellenőrzést akkor végeznek, ha a munkadarab, elem vagy szerkezet már végighaladt a technológiai műveleteken, és beépítésre vagy további felhasználásra kész állapotba került. Itt állapítják meg, hogy az elkészült munkadarab, elem vagy szerkezet megfelel-e az előírt minőségi követelményeknek és alkalmas-e a további felhasználásra.

 

Az ellenőrzött minták adatait maradandóan rögzítik. Ezeket a tervezők, a gyártók és az ellenőrök felhasználhatják az esetleges vitás kérdések rendezésére, illetve új gyártóberendezés, új technológiai eljárás, új vizsgálati módszer bevezetésekor.

Felhasználhatók a termékek átadásakor is a minőségi szint igazolására.

A gyártásközi ellenőrzés kap döntő szerepet a minőségirányítási rendszerekben. Ilyenkor csak a méréses ellenőrzés nyújt elegendő alapot a gyártási folyamat szabályozottságának megítélésére.  

Végellenőrzés

A végellenőrzés során a mintából nagy valószínűséggel helyes következtetést kell levonni a vizsgált termékmennyiség minőségére vonatkozóan. Erre az ellenőrzésre akkor kerül sor, ha a termék valamely gazdasági egység birtokából átkerül egy másik egység - a vevő - birtokába.

Napjainkban a szervezeten belüli minőség-ellenőrzés szerepe és feladata megváltozott. A minőség-ellenőrzés a vállalat működésére vonatkozó minőségirányítási rendszer egyik elemeként működik. A hangsúly a hibás tennék vagy nem megfelelő szolgáltatás kimutatása helyett a hibák keletkezését megakadályozó megelőző intézkedések és tevékenységek láncolatán van. Ennek különösen nagy a jelentősége ott, ahol a hiba következtében jelentős károk keletkeznek. Az építési tevékenység tipikusan ilyen, és ebből következik, hogy az ellenőrzési pontokat egy-egy kritikus munkaszakasz megkezdése előtt a megfelelő feltételek meglétének ellenőrzésére kell kijelölni (pl. az eltakarásra kerülő szerkezet vagy fogadó szerkezet átvétele).

 

Minőségszabályozás, minőségbiztosítás, minőségirányítás

A minőségszabályozás eszközök, módszerek és tevékenységek alkalmazása a minőségi követelmények teljesítésére. A minőségszabályozás magába foglalja a folyamat vagy a folyamat egyes pontjainak rendszeres figyelését, és a nem megfelelő eredmény vagy állapot jelentkezése esetén a szükséges intézkedéseket a követelményeknek való megfelelés elérése érdekében. A minőségszabályozás része a minőség-ellenőrzés.

A minőségbiztosítás alatt általában a minőségirányítási rendszeren belül alkalmazott tervezett és módszeres tevékenységet értik, amelynek célja a bizalomkeltés mind a vezetőségben, mind pedig a vevőkben a minőségkövetelmények teljesítését illetően.

A minőségirányítás összehangolt tevékenységek a szervezet irányítására és szabályozására, a minőség vonatkozásában (ISO 9000:2000). Beletartozik a szervezet minőségi célkitűzéseinek megvalósításához szükséges folyamatok tervezése és működtetése és az ezekhez szükséges erőforrások biztosítása.

A minőségirányítási rendszer szervezeti rendszer, amely magába foglalja azokat a szükséges

• folyamatokat,
• eljárásokat,
• tevékenységeket,
• eszközöket,
• felelősségeket és hatásköröket,

amelyek együttesen szükségesek a minőség megvalósításához és bizonyításához.

A minőségirányítási rendszernek két célja van:

1. a minőségre vonatkozó célkitűzések teljesítésének biztosítása,
2. bizonyítani a vevőknek, hogy képesek vagyunk a minőségre vonatkozó igényeket teljesíteni.