Szintek és kapcsolatok a szabványok világában

Rovat: Szabványügy

A nemzeti szabványosítás mellett a szabványosításnak vannak más - alacsonyabb és magasabb - szintjei is. A szabványosítás szintjein belül megkülönböztethetjük a nemzeti kereteken belüli és azokon kívüli szinteket.

A szabványosítás szintjei nemzeti kereteken belül

A szabvány fogalom említett meghatározása, a szabványosítás céljai és alapelvei a nemzeti szabványra vonatkoztathatók maradéktalanul. Tágabb értelmezés szerint azonban a szabványosítás és a szabványkiadványok közé sorolhatunk más dokumentumokat is.

Vállalati szabványosítás - A szabványosítás alsó szintje; a dokumentum típusa; vállalati szabvány, műszaki feltétel stb.; a nyilvánosság számára általában nem hozzáférhető;

• kidolgozók köre: egy vállalaton belül,
• alkalmazási kör: adott vállalaton belül.

Szakmai szabványosítás - A szabványosítás következő szintje; a dokumentum típusa: műszaki előírás, műszaki irányelv stb.; a nyilvánosság számára teljesen vagy korlátozottan hozzáférhető;

• kidolgozók köre: egy szakterülethez tartozó vállalatok, magánszemélyek szakmai szövetségei, egyesületei,
• alkalmazási kör: szakmai csoportok, ennél bővebb körben csak a felek kölcsönös megállapodása esetén.

Nemzeti szabványosítás - a legmagasabb szint; a dokumentumtípusa: nemzeti szabvány; a nyilvánosság számára teljes mértékben hozzáférhető;

• kidolgozók köre: az összes érdekcsoport (gyártók, ipari felhasználók, fogyasztók, állami szervek, tudományos kutatók stb.); a kidolgozás államilag kizárólagosan elismert nemzeti szabványügyi szervezet keretein belül történik, részletesen szabályozott eljárási módon,
• alkalmazási kör: országos szinten.

Kapcsolat a szabványosítás szintjei között nemzeti kereteken belül

A szabványosítás szintjei hierarchikusan egymásra épülnek. Megfigyelhető, hogy a magasabb szinteken növekszik a folyamat nyitottsága és a nyilvánosság mértéke. A néhány tagból álló kisebb érdekcsoportoktól a nemzeti szabványosítás szintjén eljutunk az összes érdekeltig. Ugyanakkor a folyamat szabályozottsága is itt a legmagasabb, mert a vállalati és szakmai szabványok kidolgozására általában nincs részletes eljárás, míg a nemzeti szabvány kidolgozására mindig van. A magasabb szinteken bővül az alkalmazók köre és a dokumentumok hozzáférhetősége a nyilvánosság számára.
Bár az alkalmazás minden szint esetén önkéntes, a nemzeti szabványoknál lép fel a legerőteljesebb nyomás az alkalmazásra, a kidolgozók széles köre és a szabályozott eljárási mód következtében.

A nemzeti szabványnál alacsonyabb szintű dokumentumok kidolgozására általában akkor van szükség, ha egy adott területet a nemzeti szabványok nem szabályoznak, és nem is várható nemzeti szabvány készítése. Egy másik eset, hogy a nemzeti szabvány csak általános, keretjellegű előírásokat tartalmaz. Általános szabály, hogy az alacsonyabb szintű dokumentum nem lehet ellentmondásban a magasabb szintűvel. Így a vállalati szabványok nem ütközhetnek a vállalaton kívüli szabványkiadványokkal, és a szakmai irányelvek sem mondhatnak ellent a nemzeti szabványoknak. Ez az elv oly módon érvényesül, hogy az egyes dokumentumok különböző részletezettséggel foglalkoznak egy adott témával. Így pl. a nemzeti szabvány csak általános előírásokat tartalmaz, a szakmai szabványkiadványok adják meg a részletesebb előírásokat, a vállalati szabvány pedig biztosítja ezek vállalati szintű teljesítésének feltételeit.
A nemzeti szabvány státusa egyértelmű. A szakmai és a vállalati szabványok esetén pedig nem az elnevezésen múlik, hogy a dokumentum hová sorolható be.

Ez a kidolgozók és az alkalmazók köre alapján határozható meg. Szakmai szabványkiadványokra példaként hozhatók az Épületszigetelők, Tetőfedők és Bádogosok Magyarországi Szövetsége által kiadott ÉMSZ Irányelvek, vagy a Magyar Építőanyag-ipari Szövetség által kiadott MÉASZ Műszaki Irányelvek.

A nemzeti kereteken kívüli szabványosítási szintekkel csak a nemzeti szabványosítás kerül közvetlen kapcsolatba.

A szabványosítás szintjei nemzeti kereteken kívül

Nemzetközi szabványosítás

A szabványok nemzetközi szintű összehangolását a nemzetközi kereskedelem fejlődése tette szükségessé, már a 20. század elején; a dokumentumok típusa: nemzetközi szabvány (ISO, IEC).

Szervezetei:

• Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO), alapítva: 1946., tevékenységi területe a villamosságon kívül mindenre kiterjed, közel 100 ország a tagja;
• Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC), alapítva: 1906., de 1947. óta vált igazán aktívvá, közel 50 tagja van.

A szabványok kidolgozása: műszaki bizottságokban (pl. ISO/TC); bármelyik tagország részt vehet a munkában a tagország nemzeti szabványügyi szervezetén keresztül.

Regionális szabványosítás

Egyes földrajzi régiók gazdasági integrációs törekvéseinek megvalósítása érdekében jött létre a 20. század második felében, pl. arab országok, Fekete-Afrika stb.; számunkra az európai szabványügyi szervezetek a fontosak, amelyeket az Európai Közösség (EK) és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) hozott létre.

A dokumentumok típusa:

• európai szabvány (EN),
• európai eloszabvány (ENV),
• európai távközlési szabvány (ETS), stb.

Szervezetei:

• Európai Szabványügyi Bizottság (CEN), elod szervezete 1961-ben alakult, az elektrotechnika és a távközlés kivételével mindennel foglalkozik, 18 tagja van;
• Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (CENELEC), elodszervezete 1961-ben alakult, 18 tagja van;
• Európai Távközlési Szabványügyi Intézet (ETSI), 1988-ban jött létre, munkájában az EU és az EFTA tagországok mellett más országok, továbbá szakmai szervezetek közvetlenül is részt vehetnek.

A szabványok kidolgozása

Műszaki bizottságokban (pl. CEN/TC); bármelyik tagország részt vehet a munkában a tagország nemzeti szabványügyi szervezetén keresztül.

Kapcsolat a nemzeti és a nemzetközi szabványosítás között

A nemzeti szabványügyi szervezetekben (így az MSZT-ben is) a nemzetközi szabványok bevezetése érdekében úgynevezett tükörbizottságok alakultak, amelyek teljes egészében lefedik pl. egy ISO/TC működési területét. Így egy ISO/TC által kidolgozott szabvány bevezetése a megfelelo hazai nemzeti szabványosító műszaki bizottság (MSZT/MB) hatáskörébe tartozik. Az, hogy léteznek-e ilyen tükörbizottságok, természetesen a hazai érdekeltségtol is függ. A nemzetközi szervezet tagja a nemzeti szervezet. Így a nemzetközi szabványügyi szervezetekkel a kapcsolat a hazai szabványügyi szervezeten (annak tükörbizottságain) keresztül jön létre. A nemzeti tükörbizottságok viszont nyitottak minden hazai érdekelt fél előtt.

A nemzetközi szabványügyi szervezetek tagországainak nem kötelező a nemzetközi szabványok bevezetése, bevezetés esetén pedig lehetnek eltérések a nemzeti és nemzetközi szabvány között, ezt azonban külön jelezni kell.

• Az "idr" az "azonos" megegyezőségi fokozat jele -A magyar szabvány és az általa bevezetett nemzetközi szabvány műszaki tartalma és szerkezete teljesen megegyezik.
• Az "eqv" a "megegyezo" megegyezoségi fokozat jele - A magyar szabvány és az általa bevezetett nemzetközi szabvány műszaki tartalma megegyezik, szerkezete azonban nem. A kölcsönös megfelelőség elve érvényesül.
• A "neq" a "nem megegyezo" megegyezoségi fokozat jele - A magyar szabvány az általa bevezetett nemzetközi szabványhoz képest műszaki eltéréseket tartalmaz, a kölcsönös megfeleloség elve nem érvényesül.

A nemzetközi, szabványügyi szervezeteknek hazánk már évtizedek óta teljes jogú tagja. 

Kapcsolat a nemzeti és az európai szabványosítás között

Az európai szabványügyi szervezeteknek a nemzeti szabványügyi szervezetek a tagjai. A kapcsolat - a nemzetközi szabványosításhoz hasonlóan - tükörbizottságokon keresztül valósul meg.

Az Európai Unió tagországaiban az egységes belső piac, az akadályok nélküli kereskedelem érdekében a nemzeti szabványok alapja az európai szabvány (EN).

Ez azt jelenti, hogy a CEN/CENELEC tagországokban az európai szabványokat változatlan formában, nemzeti szabványként kötelező bevezetni, és ezzel egyidejűleg az ezekkel ellentétes korábbi nemzeti szabványokat vissza kell vonni. Az új európai szabvány bevezetésére megadott határidő általában hat hónap. A bevezetett szabvány csak teljesen azonos, "idt" megegyezőségi fokozatú lehet. Ezekben a kérdésekben tehát lényeges eltérések vannak az európai és a nemzetközi szabványügyi szervezetek gyakorlata között.

Az európai szabványok három hivatalos nyelven jelennek meg, angolul, németül, franciául. Ha a szabványt nemzeti nyelvre lefordított szövegként adják ki, akkor a fordítás alapja bármelyik hivatalos változat lehet. Idő vagy pénz hiányában, illetve az érintettek szűk köre esetén gyakran alkalmazzák az úgynevezett jóváhagyó közleményes bevezetés módszerét. Ez esetben az európai szabványt lefordítás nélkül vezetik be nemzeti szabványként. Ekkor mindig az angol nyelvu változatot kell nemzeti szabványnak tekinteni. A jóváhagyó közleményes szabványoknak két fajtájával is találkozhatunk. Címoldalas bevezetés esetén készül egy magyar nyelvu címoldal, majd ezt követi az angol nyelvű változat. Jegyzékes jóváhagyó közlemény esetén a szabványhoz nem készül magyar nyelvu címoldal sem, csak a bevezetett szabvány magyarra fordított címét teszik közzé a Szabványügyi Közlönyben. Megbízás és megfelelő pénzügyi finanszírozás esetén a későbbiekben a jóváhagyó közleménnyel bevezetett szabványok fordítása is elkészíthető.

Új nemzeti szabványokat nem lehet kiadni olyan témában, amelyről európai szabvány kidolgozása van folyamatban vagy tervbe véve. Egyébként a tervezett nemzeti szabványokról a tagországoknak elozetes bejelentési kötelezettségük van. A többi tagország megvizsgálhatja, hogy az új dokumentum nem sérti-e az érdekeiket. Ha valamely tagország felszólalással él, akkor a munkát fel kell függeszteni, és egyeztetést kell lefolytatni. Az európai szabványokon túlmenően tehát csak olyan - a helyi szokások, specialitások miatt szükséges - új nemzeti szabványokat lehet bevezetni, amelyek nem gördítenek akadályt az egységes európai kereskedelem elé.

Az európai szabványosítás körében az európai szabvány (EN) mellett más szabványkiadványok is vannak. Ezek közül érdemes megemlíteni az európai előszabványt (ENV). Ez egy olyan ideiglenesen elfogadott és közzétett szabványkiadvány, amellyel párhuzamosan a vele ütköző nemzeti szabványok továbbra is érvényben tarthatók. (Ez éppen ellentétes az európai szabványok bevezetése során folytatott gyakorlattal.) Az előszabvány célja általában az, hogy megismerésével és alkalmazásával meg lehessen szerezni a végleges szabvány kiadásához szükséges tapasztalatokat. Az előszabványokat a kiadástól számított három év múlva felül kell vizsgálni, figyelembe véve az eltelt idő alatt szerzett tapasztalatokat. Az érvényességet egy alkalommal további két évre meg lehet hosszabbítani. (Itt szintén fel kell hívni egy - az EN és az ENV közti - különbségre a figyelmet. Az európai szabványok (EN) esetében - a nemzetközi és a nemzeti szabványokhoz hasonlóan - nincs a szabványok érvényességének elore meghatározott időbeli korlátja.) Az előszabványt változatlan formában vagy átdolgozással átminősíthetik európai szabvánnyá. Ha ez nem történik meg, akkor vissza kell vonni. Az előszabványt nem szabad összekeverni a szabványtervezettel. Szabványtervezetről akkor beszélünk, amikor a dokumentum még a közzététel előtt, az egyeztetés, kidolgozás fázisában van. Ennek jele a szabvány kibocsátói jele elé rakott "pr" előtag, tehát prEN vagy prENV.

Előszabványokat főként két okból adnak ki. Az egyik ok, hogy az új szabvány alkalmazásba vételéhez (pl. az igen nagy terjedelem miatt) hosszabb tanulási-felkészülési időszakra van szükség. Ez igaz például a tartószerkezetek méretezésére vonatkozó úgynevezett EUROCODE előszabványok sorozatára, amelynek keretében közel 60 előszabványt jelentetett meg a CEN, és ezek többsége több 100 oldalas. Ha ezeket úgy kellene bevezetni, hogy egyidejűleg a korábbi nemzeti szabványokat visszavonják, és ezeket a terjedelmes dokumentumokat azonnal alkalmazni kellene, akkor a szabványok felhasználói megoldhatatlan feladat elé kerülnének.

A másik ok azonban az előszabvány tartalmával kapcsolatos. Sok esetben előfordul, hogy az egyeztetés során valamely nem alapvető kérdésben még maradnak bizonytalanságok. A nyílászárók betörésállóságával foglalkozó dokumentumokra például azért javasolták az Európai Szabványügyi Bizottságban (CEN) az előszabvány státust, mert néhány tagország még nem rendelkezett a kézi betörési vizsgálat elvégzésében gyakorlati tapasztalatokkal. Az ENV állapot valamennyi tagországnak lehetőséget biztosít arra, hogy tapasztalatokat gyűjtsön az előszabvány alkalmazásával kapcsolatban, továbbá hogy tapasztalataikat kicseréljék, és az eljárásokat egyeztessék egymással.

Felmerül az ENV-kel kapcsolatban az a kérdés is, hogy mikor kell vagy lehet azokat alkalmazni. Itt három esetet különböztethetünk meg. Ha az ENV tárgykörében van korábbi nemzeti szabvány, és azt jogszabállyal kötelezővé tették, akkor egyértelműen azt kell alkalmazni! Ez az eset áll fenn az EUROCODE előszabványokkal kapcsolatban is, mert a tartószerkezetek méretezésére vonatkozó hazai szabványokat jogszabály kötelezően alkalmazandónak nyilvánította. Hiába ragaszkodik például egy külföldi megrendelő ahhoz, hogy a statikai tervezést az EUROCODE-ok alapján végezzék el, a hazai tartószerkezeti szabványok alkalmazása a kötelező!

Ha az ENV tárgykörében van korábbi nemzeti szabvány, de azt jogszabály nem tette kötelezővé, akkor választható az ENV alkalmazása is, ha nem ad kedvezőtlenebb eredményt, mint a korábbi nemzeti szabvány. Ilyenek például az acélszerkezetek megvalósításával foglalkozó előszabványok. Az esetek döntő többségénél ez a helyzet.

Végül, ha a bevezetett ENV szakterületén korábban nemzeti szabvány nem létezett, akkor az ENV tekintendő a legmagasabb (nemzeti)szintű szabályozásnak, és így egyértelműen alkalmazható. Erre példák a nyílászárók betörésállóságára vonatkozó előszabványok. Az európai szabványokban szereplő hivatkozásokkal kapcsolatban is fel kell hívni a figyelmet egy sajátos tényre. Gyakran előfordul, hogy az európai szabvány olyan nemzetközi szabványra hivatkozik, amelyet még nem vezettek be magyar nemzeti szabványként. Ennek ellenére esetenként az ilyen szabványt is alkalmazni kell, mert egyébként lehet, hogy magát az európai szabványt sem tudnánk használni a kapcsolódó nemzetközi szabvány nélkül.

Magyarország az európai szabványügyi szervezeteknek 1991-óta társult tagja. Ez azzal jár, hogy az információkhoz hozzájuthatunk, de szavazati jogunk még nincs. Hazánk európai integrációja keretében vállalta, hogy teljes jogú tagja lesz az európai szabványügyi szervezeteknek, azok munkamódszereit és eljárási rendjét alkalmazza, továbbá az európai szabványokat magyar nemzeti szabványként bevezeti. A tagság egyik feltétele a legalább 80%-os bevezetettség. Ennek érdekében nem kerülhető el az angol nyelvű, jóváhagyó közleményes módszer alkalmazása. Remélhetőleg azok a gazdálkodó szervezetek, amelyeknek érdeke, hogy ezeket a szabványokat széles körben, értelmezési problémák nélkül alkalmazzák, szorgalmazni és finanszírozni fogják a következő években a magyar nyelvre való lefordítást. Az európai szabványok 80%-os bevezetettségét az MSZT a 2000. év végére teljesítette. A tagsággal kapcsolatban azonban még két teljesítendő feltételt szabtak: csökkenteni kell a kötelező szabványok számát, és rendezni kell a szabványok szerzői jogvédelmét. Ezek azonban már nem az MSZT hatáskörébe tartoznak.

Kapcsolat az európai és a nemzetközi szabványosítás között

Az európai és a nemzetközi szabványosítás, illetve szabványügyi szervezetek között nincs hierarchikus kapcsolat. Ezek önálló szervezetek, amelyek egyre nagyobb figyelmet fordítanak az együttműködésre.

A világkereskedelem és az Európai Unión kívüli iparilag fejlett országokkal való kapcsolat érdekében az európai szabványügyi szervezetek gondot fordítanak arra, hogy az európai szabványok ne kerüljenek ellentmondásba a nemzetközi szabványokkal.

Ha egy témakört nemzetközi szabvány szabályoz, akkor erre nem készül európai szabvány. Ha lényegesnek tartják, hogy egy meghatározott nemzetközi szabványt az EU tagországok bevezessenek, akkor azt változatlan formában európai szabványként kiadják (EN ISO szabvány).

Kapcsolat a jogszabályok és a szabványok között az Európai Unión belül

Az egységes belső piac a tagországokban megkívánja mind a jogszabályok, mind a szabványok összehangolását. A jogszabályok összehangolása az úgynevezett "új megközelítésű irányelveken", a szabványok összehangolása pedig az európai szabványokon keresztül valósul meg. A jogszabályok és a szabványok között oly módon jön létre kapcsolat, hogy a jogszabályokban csak a legfontosabb követelményeket rögzítik, a részletek pedig a szabványokban jelennek meg.

Az Európai Unió vezető szerve a tanács, amely képviseleti és jóváhagyó testület. A tanács adja ki az új megközelítésű irányelveket (direktívákat).

Az Európai Unió operatív irányítását a bizottság végzi, amely végrehajtó testület. Az európai szabványügyi szervezetek az EU Bizottságtól kapott megbízás (mandátum) alapján dolgozzák ki a harmonizált szabványokat. A megbízás a vonatkozó irányelvben lefektetett alapvető követelményekre épül. A harmonizált európai szabványok tartalmazzák azokat a részletes előírásokat, amelyek biztosítják, hogy az irányelvben rögzített alapvető követelmények teljesüljenek.

Az egységes belső piac a tagországokban megkívánja mind a jogszabályok, mind a szabványok összehangolását. A jogszabályok összehangolása az úgynevezett "új megközelítésű irányelveken", a szabványok összehangolása pedig az európai szabványokon keresztül valósul meg. A jogszabályok és a szabványok között oly módon jön létre kapcsolat, hogy a jogszabályokban csak a legfontosabb követelményeket rögzítik, a részletek pedig a szabványokban jelennek meg. Az Európai Unió vezető szerve a tanács, amely képviseleti és jóváhagyó testület. A tanács adja ki az új megközelítésű irányelveket (direktívákat). Az Európai Unió operatív irányítását a bizottság végzi, amely végrehajtó testület. Az európai szabványügyi szervezetek az EU Bizottságtól kapott megbízás (mandátum) alapján dolgozzák ki a harmonizált szabványokat. A megbízás a vonatkozó irányelvben lefektetett alapvető követelményekre épül. A harmonizált európai szabványok tartalmazzák azokat a részletes előírásokat, amelyek biztosítják, hogy az irányelvben rögzített alapvető követelmények teljesüljenek.

Csak azok az európai szabványok tekinthetők harmonizált szabványnak: