Rovat: Vízkezelés, takarékoskodás

 

Tartály, esővízgyűjtő

Nagyszüleink, ahol megtehették hordóba, kádba összegyűjtötték az esővizet, és azt használták, mert szép illatos lett tőle az abban mosott ruha és selymes a lányok haja, szebben virágoztak az esővíz által öntözött a növényeik. Tették ezt annak ellenére, hogy a kutakról még ingyen hozhattak vizet és nem volt csatornadíj sem. Ők még tudták, hogy az esővíz azért jobb, mert a talajvizekhez képest lágy víz, nincs benne mész és kevesebb szappantól is felhabzik.

Ma már az energiaforrások végessége és az energiaárak növekedése miatt arra törekszünk, hogy a fellelhető forrásokat kiaknázzuk, védjük és hasznosítsuk. Az esővíz - az ég ajándéka - segíthet a drága ivóvizet helyettesíteni és ezáltal a készleteket megóvni. Az esővízgyűjtéssel sokat spórolhatunk, nem mindegy viszont, hogy mindezt hogyan tesszük és mire használjuk.

A gyűjtött esővizet felhasználhatjuk: Kerti és terasznövényeinknél vagy terasztakarításnál, és nem utolsó sorban szobanövényeink is meghálálják a különleges gondoskodást! Ezeken felül kiváló tápoldatos vizet készíthetünk esővízgyűjtőnkben! Amennyiben az esővizet összegyűjtjük és egy központi tározóban felhalmozzuk, majd egy pumpa segítségével felhasználhatjuk szürkevízként a háztartásban (wc öblítés, mosás).

Felszíni esővízgyűjtők

Az esővízgyűjtés legegyszerűbb módja a tetőnkről összefolyó víz elvezetése az eresz alatt elhelyezett esővízgyűjtőként használt, megfelelő nagyságú tartályokba. A vizet műanyag csapon vagy tömlőn keresztül ereszthetjük le a tartályokból, de kisteljesítményű szivattyúval már magasabb helyre is eljuttathatjuk az összegyűjtött esővizet! Az így nyerhető vízmennyiség kiszámításához vegyük figyelembe, hogy 30-40 négyzetméter tetőfelületről 1 köbméter víz gyűjthető össze havonta. Nyilván legegyszerűbb megoldás, ha egy hordót állítunk az ereszcsatorna alá. Ezzel az a baj, hogy nehéz a vizet kinyerni belőle, nincs az öntözéshez szükséges víznyomás, ráadásul hamar elkoszolódik, bealgásodik a víz. Ennél szakszerűbb módja az esővíz felfogásának, mikor acéltartályokat vagy a helyszínen kivitelezett vasbeton tartályokat építenek. Ezek hátránya, hogy gyakran idő előtt korrodálódnak, vagy nem nyújtanak kellő vízzárást. Érdemes szűrt esővizet gyűjteni a tározókba, így hosszabb ideig, minőség károsodás nélkül tárolhatjuk az esővizünket! Fontos, hogy minden felszíni esővízgyűjtőt télre le kell üríteni!

Esővízgyűjtők formájuk és elhelyezkedésük szerint lehetnek:

• Exkluzív kivitelű esővízgyűjtő - igényes terrakotta - agyag utánzat, stílusos teraszdísz és esővízgyűjtő egyben. Találhatunk a kínálatban fényzáró, UV stabil műanyagot is. Exkluzív kivitelű esővízgyűjtő az igényes oszloputánzat az esővízgyűjtő oszlop, mely szintén műanyag kivitelezésben készül.
• A kertépítésben egyre inkább bevett gyakorlat, hogy öntözőrendszerek telepítésekor rögtön föld alatti esővízgyűjtő tartályokat is elrejtenek a kert talajába. Az így raktározott vízzel, (utántöltést és szűrést végezve), ragyogóan lehet öntözni a pázsitot, mészkerülő vagy akár mészérzékeny dísznövényeket is.
• A legmodernebb megoldás az edzett műanyagból, speciálisan víztárolásra gyártott tartályok földbe süllyesztése. A talajfelszín alá helyezett tartályok ugyan a mechanikai hatásoknak kevésbé állnak ellen, de kis odafigyeléssel akár életünk végéig kiszolgálhatnak minket.

 

Az esővíz-hasznosító berendezés megválasztásakor alapvetően három szempontot kell szem előtt tartani:

• Jó, ha a víztároló egy darabból készül, különben a földmozgások következtében repedések keletkezhetnek, szigetelési problémák léphetnek fel.
• A szűrő kiválasztása akkor előnyös, ha a csapadék lehullása után gyorsan megszárad és kevés felügyeletet igényel. Ezáltal elkerülhetővé válik a baktériumok megtelepedése.
• A szivattyú legyen halk futású.

 

A rendszer alapelve

A tetőről lefutó esővízből a szűrőn fennakad a szennyeződés, majd a csapadék a gyűjtőtartályba jut. Az így kiválasztott szennyeződés automatikusan a csatornahálózatba vagy a szivárgó aknába jut.

A rendszer hasznossága

A ház ingyenes vízellátásáról a víz alatti szivattyú vagy a házi erőmű gondoskodik. Szárazabb időszakban ivóvízzel pótolható a hiányzó mennyiség.

A WC-öblítéshez használatos tartály alján a víztároló szifon bűzzáró szerepe mellett megakadályozza a porszemecskék a ferdére vágott szifonon át, a csatornába kerülnek. Az egy darabból álló, különböző méretű (2500-150 000 l), földbe ásható tartályok előszereltek, PE, üvegszál erősítésű műanyag vagy beton kivitelben készülnek. A víz pincében való tárolására az 1000 literes bázistartály szolgál, amely további 1000 literes tartályokkal bővíthető egy-, két- vagy háromsoros elrendezésben. Ez a megoldás alkalmas utólagos beépítésre is!

Föld alá süllyesztett tartályt lehet betongyűrűkből is kialakítani, de érdemes megnézni, hogy mekkora tartályt célszerű építenünk, és esetleg egy zsaluzott beton ciszterna kialakításán is érdemes elgondolkodni, ennek méretei tetszés szerint változtathatóak, és a földmunka egyénileg is elvégezhető, ezáltal jelentős költséget spórolhatunk meg, de a zsaluzást, és a vasalat kialakítását mindenképpen szakemberre bízzuk!

Kútgyűrűkből is kialakíthatjuk, de ezek összekötése esetén gondoljuk át hogyan szívjuk ki belőle a vizet (alul és felül egyaránt össze kell kötni őket).

Jótanácsok:

• Célszerű ereszeket helyezni minden olyan tetőre, tehát garázs, félszer, fáskamra, szerszámos bódé, stb. tetejére is, amelyekről a csapadékot be lehet gyűjteni.
• Tanácsos hajlékony drót rácsokkal védeni az ereszeket, hogy a falevelek ne kerüljenek a víztárolóba. Az eresz lemenő csövére feltétlenül rácsot kell tenni, az esetleges madártetemek, illetve patkányok megállítására. Minden esetben lombhullás után az ereszeket ki kell tisztítani.
• A szűrőegységet közvetlenül az esővíz lefutásának útjába kell beiktatni. A szennyeződések kiválasztása után a vizet nem kell további tisztítás alá vetni.

A felszíni esővízgyűjtők elhelyezése

Ereszcsatorna mellé célszerű tenni, ahol könnyen megközelíthető, valamint lehetőség szerint árnyékosabb, napfénytől védettebb oldalon. Természetesen, ahogy az adottságok engedik. Fontos, hogy vízszintes legyen a hely, ahová tenni szeretnénk.

 

Földbe helyezett tartály

Ezek a tartályok alkalmasak a földréteg megtartására. Ahhoz, hogy a csatorna (eső vagy szennyvíz) megfelelő lejtésben (1-2%) lehessen elhelyezni, elengedhetetlen a 60-80 vagy akár 130 cm befolyás. Gyakran a területi adottságok is megkövetelik a mélyebb befolyást.

A tartály feletti terület így használható marad. Ez a fedő talajréteg biztosítja a fagyás-biztos víztárolást. Ezen felül, az állandó fénymentesség és a viszonylagosan állandó hőmérséklet segíti a kiváló minőségű esővíz biztosítását hónapokon át! A felszínen csak egy esztétikus aknafedél látszik.

Egy esővízgyűjtő rendszer minden eleme cserélhető, javítható: de egy tartályt kivenni és kicserélni, már nem könnyű feladat.
Ezért kell kizárólag minőségi, erre tervezett és gyártott tartályt alkalmazni, beépíteni!

Gyors és egyszerű telepítés.

A földbe süllyeszthető műanyag tartályokhoz csak egy vízszintes, stabil homokágy szükséges (tömör agyagtalaj esetén 16-32-es kavics vagy sóder töltőanyag a tartályok felső részén) kb. fél nap alatt telepíthetők.

1. A telepítési hely kiválasztása és ennek feltételei
Terület: elegendő hely álljon rendelkezésre, hogy a gödör akadálymentesen elkészíthető legyen.
Az épületektől való távolság: a tartály és a legközelebbi épület között legalább 1 méter távolságot kell tartani. Ha a gödör mélysége meghaladja az alapozás mélységét a távolságot 3-6 méterre meg kell növelni. A tartály fölé építeni tilos!
Talajviszonyok: a tervezésnél vegye figyelembe, hogy a tartály ne álljon talajvízben.
Közlekedési útvonalak: A tartályok közlekedési útvonalak alá is elhelyezhetők. A gyalogos- vagy kerékpárforgalom esetén is és a személygépkocsi forgalom esetén is más kialakítás szükséges.
Vegetáció: fák és növények környezetében a tartály a fatörzstől 2,5 méternél közelebb ne kerüljön. A tartály fölé és mellé csak olyan növényeket telepítsen, melyek gyökérzetével nem lesz útban a tartály illetve a gyökér ne nyomja a tartály falát.
Lejtők esetén szakemberrel meg kell vizsgáltatni, hogy a tartály 5 méteres körzetében szükség van-e támasztófal építésére.

2. Gödör kialakítása
Felületi igény: a tartály szélességi és hosszúsági méretei határozzák meg, melyhez minden irányban 0,5 métert hozzá kell adni a munkavégzés valamint a sóder vagy homok feltöltés helyigénye miatt.
Mélység: a tank méretétől, valamint a fagyhatártól függ. Ez az európai térségben, mely a tartály felső szélétől értendő. A maximális földtakarás 1,5 méter lehet.

 

A kivitelezési sorrend

• A gödör előkészítése: A föld kiemelése után a gödör alján 0,2 méter vastag sóder feltöltést jól meg kell tömöríteni, majd vízszintezni.  
• A tartály behelyezése: A tartályt óvatosan kell a gödörbe leereszteni és ellenőrizni, hogy vízszintben van-e.
• Csatlakozó csövek: A befolyó csövet minimum 1% eséssel kell csatlakoztatni a tartályhoz. A tartály elfolyó csövét minimum 1% eséssel kell bekötni. Amennyiben vezérlő és ellátó vezetékeket is csatlakoztatunk, azok védőcsövét is minimum 1% lejtéssel kell csatlakoztatni eséssel az épülettől, hogy a talaj és csapadékvizet elvezesse az épülettől.

 

Ülepítő medence

Az ülepítő medencét úgy kell kialakítani, hogy annak viszonylag könnyű fedelét felemelve, azt könnyen ki lehessen néha takarítani, a keletkező iszapot eltávolítani. A fedél jól zárjon. Az algaképződés elkerülése érdekében az ülepítőben lévő vizet fény nem érheti. Az ülepítő medence túlfolyója a derítő tartályba folyik. A derítő tartály vizét viszont a tárolóba önti. A derítő és a tároló összes térfogatát a gyűjtő tető vízszintes vetületéből kell kiszámítani. Minden négyzetméter tetővetületre 140 liter tároló térfogat szükséges. Tehát pl. egy 10×10 méteres ház tetejéről lefolyó víznek 14 köbméteres tároló (derítő + tároló) térfogat szükséges. Ha ennél kisebbet teszünk, esős időszakban vizet veszítünk, ami szárazság idején hiányozni fog. Jobb tehát inkább túl nagyra tervezni a víztárolót, mint túl kicsire. A derítő a tároló térfogatának kb. az egy ötöde.

A derítő és a tároló föld alatt van és betonból készül. A bejárati akna fedele könnyű alumínium- illetve acéllemez. A nyílás legyen elég nagy ahhoz, hogy karbantartásra létrával le lehessen menni és onnan esetleg egy testes személy is ki tudjon jönni egy telt vödörrel a kezében. (Előírás szerint ezek a nyílások legalább 60 cm átmérőjűek kell legyenek, javasolt a 80 cm betartása.)

A tartályból a vizet a víz alatti szivattyú nyomja a csővezetékeken keresztül a felhasználási helyekre. Az esővíz-hasznosító rendszer lelke a vezérlőegység, amely felügyeli, ellenőrzi és irányítja a teljes berendezés működését. A szivattyú szükség szerint az egység saját közbenső tartályból vagy az esővíz-ciszternából használja a vizet. E két egymástól független kör miatt a működés vízhiány esetén is zavartalan marad! Az ivóvízvezetéken keresztül történő vízellátás kapcsolóval kézzel is működésbe hozható, de ugyanez következik be, ha az úszókapcsoló szintjelzője vagy a feltorlódás-figyelő jelzi a keletkezett vízhiányt. A visszakapcsolás ugyanilyen módon történik. A mindenkori üzemi állapot leolvasható a kijelzőn. A közbülső edényben lévő vizet rendszeres időközönként le kell cserélni annak érdekében, hogy az ivóvízvezetékben ne pangjon.